Lepa
Hmm, nem funkyra számítottam az Isley Brotherstől, de így se sokkal jobb, mint az, amire számítottam. Mindenesetre hangszeres tudás szempontjából mindenki ott van a szeren, maga a dal nem fog meg.
B (6)
Dönci
Ez meg itten már diszkó. Nyávogós epiforákkal telített refrénnel. Bevallom, nem annyira tetszik. Másfél perc is sok belőle. A prüntyögés sem tetszett sajnos. Ezt most lehúzom.
C (3)
Dönci
Azta, ezt a számot is ismerem, pedig semmit nem mondott a címe. Nagyon jó a felvezető billentyűzés, meg az egész olyan filmbe illő. Tök kellemes volt, megéri a hét pontot.
B+ (7)
Lepa
Még egy ősöreg klasszikus. Aranyos, de semmi több.
B (6)
Lepa
Ezt viszont nem tudom megunni, bármennyire is régi és agyonjátszott dal. Kap egy gyengébb nyolcast, mert a popban meghatározó, sokan fel is dolgozták.
A- (8)
Dönci
Na, ezt a dalt se hallottam még az eredeti előadótól. :D Nem mondom, hogy megérte, de hangulatosabb, mint lett később Kylie-val. Ér egy hatost simán.
B (6)
Dönci
Ú-ú-zós vokálok, sokszor hallott tematika. Jó az éneklés, jók az énekhangok, de nem menti meg a középszerűségtől. Rengeteg ilyesmi szólt már sok helyen.
C+ (4)
Lepa
Most írjam megint azt, hogy „a szokásos régi soulzene”? Nem tudom, hány ilyen volt, továbbra se érzem köztük a különbséget. Lehetett jó pár öregember a lista összeállítói között.
B- (5)
Lepa
Valahogy még mindig úgy érzem, hogy túlzó többségben vannak a régi számok a listán. Az OK, hogy ezek mindennek az alapjai, de annyiszor túlhaladták már ezeket az alapnótákat a mai művészek. Az All Shook Up is olyan, mint bármelyik kortársa. Ami nem feltétlenül rossz, csak idejétmúlt.
B (6)
Dönci
Klasszikus zongorára írt darab. Jó a kis dobolgatás alatta, jó a dallamvezetés is, de nem emelkedik ki annyira.
B (6)
Dönci
Ezt is megpróbálom úgy hallgatni, mintha először tenném, mert sajnos nagyon szétjátszották. Jó szövegű darab az elvesztés fájdalmáról és annak túléléséről. A dallamokkal sincs baj. Magyarul végtelenül nyálas lenne, ez tény, de angolul az ilyenek működnek. Bár egy perccel hosszabb, mint kéne.
B+ (7)
Lepa
Vannak olyan számok, amiknél az első másodperctől kezdve hallani lehet, hogy nyálasak. Ez pont olyan. Márpedig ez művészet. Csak nem nekem való.
C+ (4)
Lepa
Ó, egy kis Costello! Az mindig jól jön. Érdekes módon pont egy reggae fért fel tőle a listára elsőként, pedig nem ez a fő műfaja. Jó kis nóta.
A (9)
Dönci
Ez óriási muzsika. Kellően reggae, mégis van benne valami műfajra nem jellemző prüntyögés, illetve olyan véletlenszerűnek tűnő, de korántsem random, harmonikus zongorafutamok, hogy ihaj.
A- (8)
Dönci
Fú, ez talán e formáció legnagyobb slágere. Hangulatos, azt el kell ismerni. Minimál country. De éri a laza hetest.
B+ (7)
Lepa
A CCR egyik leghíresebb száma (nem mintha sokat ismernék). Feldolgozta a Lagwagon is, de ennél több jót nem nagyon lehet róla elmondani. Sablonos country-rock.
B- (5)
Lepa
Egy kicsit modernebb vizekre evezünk végre. Gyakorlatilag diszkószámként ez ma is megállja a helyét, nincs olyan régies fílingje, mint a legtöbb 80-as évekbeli slágernek. Nem vagyok oda érte, de az tény, hogy a fél világ fülében ott van, jelentős dal.
B+ (7)
Dönci
Ez is olyan darab, ami mindenki számára ismert. Dübörgő szintipop, jó szöveg, kitűnő énekhang. Adok neki egy nyolcast.
A- (8)
Dönci
Na ez az elhalkulás talán a legdurvább. Az az érzésem, hogy egy fél számot hallottam. Olyan gitárcsilingelés volt, hogy még egy fél órát simán szólhatott volna. Így csak hetest kap, mert elvágtak ettől az élménytől.
B+ (7)
Lepa
Jimi zenéje egyre jobban bejön, ahogy egyre többet hallom, régen valahogy nem tudtam értékelni annyira. Ez egy erős szám, Dönci kollégát idézve „kár az elhalkulásért a végén". A fent hallható verzió ugyancsak nem eredeti albumverzió – sajnos ő is egy olyan előadó, akinek az eredetijei nincsenek fenn a YouTube-on, de keressetek rá a Spotify-on vagy máshol, érdemes.
A- (8)