Dönci Amikor a már említett kacatpop találkozik a katonazenekarral, akkor egy elég fréfiközpontú lemez születik. Olyannyira, hogy Péterfy Bori csak két dalt kapott (Karcsú törzsed hajlik; Nagy meleg pulóver), amúgy csak háttérvokálozik itt-ott. Tariska Szabi szövegei viccesebbek…

Lepa A korábban hallgatott (és korábbi megjelenésű) 12 Memories albumhoz képest ez egy kicsit életvidámabb, gyorsabb és könnyedebb dalcsokor. A „címadó” és néha kicsit lennonos J. Smith pedig különösképpen kiemelkedik a kórusos megoldásaival: ez a zenekar is egyre jobban…

Dönci A Morning Glory egy elég változatos punkzenekar, annyira, hogy főleg az attitűd miatt lehet punknak nevezni őket. Jó kiállásokkal dolgoznak, és eléggé erős az énekteljesítmény úgy általában. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy ők a punk System of a Downja, hiszen nem…

Lepa Egy kifejezetten művészi vonásokkal bíró előadó után nagyot váltunk: a Rammsteinnal folytatjuk, ami az én szememben 100% szórakoztatóipar. Némi csendes kezdés után el is kezdődik a megszokott zúzás, kiegészítve egy kis gótikus „szintinyúzással” is. A Rammlied nem…

Dönci Akiket az elmúlt pár nap punklemezei elriasztottak, most egy kicsit fellélegezhetnek. Nem elég, hogy női énekre váltunk, de több stíluson át kalandozunk vele, és ebből egyik stílus sem punk. A zenei alapokat legtöbbször a zongora szolgáltatja, de rengeteg dal zenekarra…

Lepa A Strike Anywhere nevű hardcore punk formáció is dupláz (ez egy ilyen hét), és a tegnapi popos dallamoktól jórészt elbúcsúzunk, átveszi helyüket a műfajra és konkrétan erre a bandára is nagyon jellemző energia. Azért van itt majdhogynem rádióslágernek nevezhető dal is,…

Dönci Az albumcím már önmagában sokat sejtet a stílusról. Sötétebb, borongósabb, mint például a tegnapi album. Pedig stílusában nem áll messze attól. Bár a szerzők itt valószínűleg több Cure-t és Joy Divisiont hallgattak kiskorukban, mint a No Use. A This Could Be Love…

  Lepa Lehet, hogy páran úgy érzik, kicsit sok skatepunk van a listánkon. És bár azzal egyetértek, hogy sok, de sose lehet „túl” sok. Mindenesetre élő album nem nagyon volt/lesz köztük, leszámítva ezt, ami egy csodás koncertfelvétel a No Use fénykorából (az ezredfordulóról). Egy-két szám azért…

Lepa A punktörténészek biztos megcáfolnak, de emlékeim szerint ez az első olyan album, amikor a kilencvenes évek népszerű punkzenekaraiból úgy döntött a frontember (rögtön kettő is), hogy próbát tesz az akusztikus hangszereléssel is. Ennek megfelelően nem teljesen új számokat, hanem két dal…

Lepa Fogalmam sincs, hány fős csapat áll Robbie Williams „szólóalbumai” mögött, de a hangzásból és a számok profi összerakásából ítélve nem kicsi. A kezdő négyes – a tényleg kicsit különleges, nekem valamiért grunge-os életérzést hordozó How Peculiar, a mindenki…