Lepa Dönci egyik kedvenc száma születésem évéből. Valamiért nekem egyből a Joy Division-film (Control) jut eszembe róla. Nem volt annyira jó, de nagyon varázslatos hangulata volt, egyből ott és akkor érezte magát az ember – ahogy erről a számról is elmondható, hogy egyből…

Dönci Atrocity Exhibition – már a cím is sejteti, hogy nem lesz vidám (ha a borító nem tette volna egyértelművé). A basszus egyszerű, de hatásos, a gitárok nyúzósak és kaotikusak, az ének szuggesztív és borzongatóan depresszív, a törzsi dobok pedig még facsarnak egyet az…

Lepa A Just Like Honey jó kezdés, és valahonnan ismerem is, de szerintem feldolgozásból. Aztán durvulnak. Sajnos a hangzás elég szörnyű, de a számok elmennek. A The Hardest Walk is jó. A Taste of Cindy (nem Candy!) is. Sajnos a hangzás egyre jobban idegesít, a gitár…

Lepa CD1: A Ceremony jó szám. Ez még inkább post-punk, mint new wave. Sajnos utána jönnek a szintik ezerrel. A Temptation viszont ennek ellenére tetszik. A túróba, nem gondoltam volna, de valamiért most bejönnek ezek a nyers szintihangzások és dobgépek is (pl. Blue Monday). A…

Lepa Az első szám kifejezetten szörnyű, szerintem ez poént csinál a zenéből. Direkt hamis, disszonáns stb. Elég avantgárd. Szörnyűsége ellenére mégis egyben vicces is. A Memories egy hajszálnyival több harmóniát tartalmaz. A Swan Lake megint alámerül az abszurditás feneketlen…

Dönci Jó kis muzsika ez. Kicsit nagyon alternatív. Szövegcentrikus (mert énekelni nem tudnak a tagok). Sziámit juttatja eszembe (meg az URH-t stb.). A Glass eleje az I Want to Hold Your Handre emlékeztet. Ha lenne benne kellő mennyiségű szintetizátor, olyan lenne, mint a Joy Division. Az…