Dönci
Otis a klasszikus soulhoz nyúl ismét. Ehhez értett, ez kétségtelen. Az meg, hogy a stílus nem kenyerem, nem az ő hibája. Egy perc környékén a megérkező rezesekre felkapom a fejem, aztán a csúcspontnál megint, viszont a verzékkel elfolyik a háttérben a cucc. Sajnos régen…