Lepa Maradunk a magyaroknál, és egyik kedvenc hazai zenekarom, a Kaukázus szerintem eddigi legjobb albuma kerül górcső alá. Bár a nyitó Bazmeg elég népszerű, én sosem értettem, miért pont az lett a nyitószám – nem bűnrossz, de akusztikus prüntyögés lévén én inkább a…

Dönci Ha van olyan előadó, akinél igaz a „minél több, annál jobb” mondás, akkor az biztosan Leonard Cohen. Az Old Ideas című lemezének turnéanyagát megörökítő, 3 órás Live in Dublin nemcsak tökéletes összefoglalót ad az életműből, de csodálatos áthangszerelésekkel…

Lepa Visszatér a Sexepil is hozzánk: korábban egy ennél újabb akusztikus albummal szerepeltek nálunk, és ha ironikus akarnék lenni, azt írnám, most pont ugyanazt kapjuk, csak nem akusztikusan. De tényleg erről van szó: az „eredeti” verziókban minden erénye kijön a zenekarnak…

Lepa Egy zseniális szólókoncert-felvétellel állunk ma szemben: elképesztő, hogy egy ember egy gitárral (és néha némi zongorázással) mennyire le tud kötni egy közönséget (és a kedves albumhallgatókat, mint például engem). Bármennyire is ismeretlen előadó, ez a magával ragadó beleélés teszi igazán…

Lepa Egy szokatlanul rövid, de ennek megfelelően nagyon összeszedett albumot hallhatunk ma Cohen mestertől. Rögtön az első két nóta, a Slow és az Almost Like the Blues is hozza nemcsak az elvárt, hanem az annál is jobb minőséget. De végig megkapjuk, amit szerethetünk az előadóban: medvés dörmögés…

Dönci Én nagyon bírtam a Willy Wonka & the Chocolate Factory című filmet a megboldogult Gene Wilderrel. Pszichedéliák keveredtek szürreáliákkal, úgyhogy igazából nem is lehetett kérdés, hogy a Primus csinál egy feldolgozáslemezt a filmzenékhez. Gyakorlatilag a vibráló…

Dönci A Kiscsillag sok mindent kipróbált a történetében, például azt is, hogy olyan nagy ívű lemezeket adjon ki, mint a Semmi konferencia vagy a Szeles. Ha a társadalomkritikáról esett szó a Vad Fruttiknál, akkor itt sem mehetünk el az Ollé, ollé vagy a Ki találja meg? című…

Lepa Érdekes ez a zenekar és ez az album is: a zenekar azért, mert a zúzós gitárhangzást olyan lágy és dallamos énekkel párosítja, hogy egyből meglágyul az egész dal – szinte „elfelejtük”, hogy kemény torzítás megy (erre legjobb példa a címadó és egyben záró szám).…

Lepa A Morning Gloryra az eggyel korábbi albuma kapcsán azt írtam, hogy az egyik kedvenc ismeretlen punkbandám, és tényleg nem fér a fejembe, hogy miért nem népszerűbb: ezen a nagyon furcsa albumon például hihetetlen skálát járunk be, egymást váltják az egyperces, szinte csak…

Lepa Aki velünk tart ezen az 500 albumos utazáson (is), az már ismeri Damien Rice-t, és nagyjából tudja is, hogy mire számíthat: érzelmes, lassú balladákra, lecsupaszított, akusztikus alapú hangszerelésre, egy hihetetlenül érzékeny, széles terjedelmű énekhangra. Valahogy mégis…