Dönci Damien Rice is egy szuggesztív előadó, szerencsére ezt saját tapasztalatból mondom. Akkor is, ha az itt megjelent dalokat egy gitárra (vagy zongorára) csupasztíja, és akkor is, ha nincs mellette Lisa Hannigan. A legnagyobb népszerűségnek a The Blower's Daughter örvend, ami még…

Lepa A rekordokat döntögetően népszerű Californication után nagyok voltak az elvárások az RHCP-vel szemben, és nem is okoztak csalódást. Bár nem szárnyalták túl az előző lemez sikerét (nehéz is lett volna), de alapjában véve ugyanabban a mederben haladtak tovább előre, és jó pár hasonlóan slágeres,…

Lepa A magyar zeneipar talán legnagyobb dobása volt ez az album a poénrap (vicchiphop?), szóval tudjátok, a komolytalan szövegelős popzene műfajában. Amúgy azért országunkban elég nagy hagyománya van a stílusnak, elég csak arra gondolni, hogy a legelső országos hírnevű rapcsapat…

Dönci Ha van olyan dal, aminek már a (teljesen minimális) dobtémájából érezni lehet, hogy valami készül, akkor az a These Days a nyitányban. Ennyire szépen építkező szám sajnos kevés van a pop-rock történelmében. Egyébként valahol itt is minden dalnak külön hangulata van, de…

Dönci Tori Amos mindig a szívem csücske marad. Akkor is, amikor nagyon elvont dalokkal jelentkezik (mint a Native Invader), és akkor is, amikor a pop és a folk határán egyensúlyoz, mint ennél a lemeznél. A zongora képezi az alapot szinte az összes dalnál, ugyanakkor megértem azokat,…

Lepa Élő albummal folytatjuk ismét: a Nine Inch Nails első három stúdióalbumát összegző időből/turnéról. A változatosság „a szokásos”: a kőkemény zúzástól az elvont, borongós mélázásig minden megtalálható a lemezen, és nagyon jól kiegészítik egymás a vad,…

Lepa A Thrice ezzel a második albumával robbant be a köztudatba – pont jókor dobták piacra, mert a punk már (újra) kiment a divatból, ők viszont leginkább a „metallal átitatott emo-core” műfajába sorolhatók, így üde színfolt lettek az amerikai vagány underground fiatalok…

Dönci Aki a zenekarnév alapján valami vicces ska-punk zenekarra asszociál, az nem teszi jól. Itt ugyanis egy elszállós akusztikus darab után jön a legjobb powerpop, amit csak kívánhat magának bárki. Kicsit post-rock, kicsit indie, de mindegyikből a fülbemászó, dallamos világot…

Dönci A No Use for a Name az egyik legszebb és legtragikusabb hangvételű dalával nyitja ezt a lemezt, amely gyakorlatilag egy egyperces intróként is felfogható a dallamos, de nem vidám punkolás előtt. Mondhatnám, hogy nem lesz ennél jobb a lemez, de mit várunk, amikor egy zenekar…

Dönci Valószínűleg erről a zenekarról sem hallottak olyan sokan Magyarországon, aki pedig igen, az valamilyen punkfórumon, ami kicsit érthetetlen, hiszen ez inkább gitárpop, semmint punk. De a jóféléből, ahol van értelme a szövegeknek, nem túl elvontak, mégis remek ritmusok…