Dönci Primus. Aki eddig nem tartott velünk a blogon, és elkerülte a figyelmét ez a zenekar, az valószínűleg nagyon meglepődik majd, ha felteszi ezt a korongot. Az intróból már sejthető, hogy ha nincs valaki ráhangolódva a nem e világi zenékre, valami nagyon fárasztót hall majd.…

Dönci Én nagyon bírtam a Willy Wonka & the Chocolate Factory című filmet a megboldogult Gene Wilderrel. Pszichedéliák keveredtek szürreáliákkal, úgyhogy igazából nem is lehetett kérdés, hogy a Primus csinál egy feldolgozáslemezt a filmzenékhez. Gyakorlatilag a vibráló…

Dönci Ha tegnap szóba került a magával ragadó, súlyos basszus és a kántáló ének, akkor ezt a két faktort ma sem hagyhatjuk ki. A fűszer itt annyi, hogy a kántálás mellett szavalás, vonyítás, a pszichedélia, az elborulás és minden más is felkerül a palettára, ami Les…

Dönci Meggyőződésem, hogy Les Claypool azért tanult meg ilyen jól basszusgitározni, hogy mindenki elnézze neki, mennyire nem tud énekelni, pedig szíve mélyén énekes akart lenni. Klasszikus lemezről van szó. A My Name Is Mud basszustémája is mindenki számára ismerős lehet, mert nagy altersláger volt…

Lepa Te jó ég, hogy kezdődik ez az album? A ritmus annyira összevissza, mintha pár zenélni nem tudó ember állna össze élete első próbájára. Nyilván direkt ennyire kaotikus, de ezt emészteni kell. Most 80 percig ez lesz? A borító és a cím együttese mondjuk már figyelmeztethetett volna rá, hogy ma se…

Lepa Jó ez az első szám, kicsit nirvanás, női változatban. A Missed se rossz. A Legs kicsit már túl szenvedős nekem. A Man-Size Sextet durván elvont, szinte dadaista, kicsit a Primus elborultabb dolgait idézi. Az 50ft Queenie is jó. A Me-Jane is elég vagány. Snake: hú, ez a PJ nagyon…