Dönci A Travis (a hallgatásig) legutolsó lemezével válaszolt a kritikusoknak és a rádióknak, akik mindig 3-4 perc körüli slágereket vártak. Gyakorlatilag az utolsó dal kivételével mindegyik ilyen. Rövid, velős, táncolható, mégis sokszor eléggé csípős szövegekkel bír (pl.…

Lepa A korábban hallgatott (és korábbi megjelenésű) 12 Memories albumhoz képest ez egy kicsit életvidámabb, gyorsabb és könnyedebb dalcsokor. A „címadó” és néha kicsit lennonos J. Smith pedig különösképpen kiemelkedik a kórusos megoldásaival: ez a zenekar is egyre jobban…

Lepa Volt már pár olyan lemez a listán, ami a lassabb, merengősebb fajta britpopot képviseli, de tagadhatatlan, hogy a Travis is ott van a legjobbak között ebben a műfajban. Egyszerre tud befogadható, sőt slágeres lenni, de nem elmenni semmiféle nyáladzás irányába. Sorolhatnám a…

Dönci Amikor valami fesztiválon (talán Glastonbury) az Oasis előtt lépett fel a Travis, és eljátszották a Writing to Rech You-t, Noel Gallagher csak annyit mondott Fran Healynek: „nice chords”. Nem véletlenül szerepel a „Radio keeps playing all the usual / What's a wonderwall…

Lepa Királyul nyit az album, jó nyugis folk-rock. A Harvest is jó kis nóta, pedig az már inkább country, amit alapjában véve ritkán tudok értékelni. Az A Man Needs a Maidben van egy furcsa, nagyon grandiózus rész harangokkal meg mindennel, az elég furcsán illik bele az addig csendes…