Lepa Ennek az albumnak érdekes a története: megjelenésekor széteszedték, de legalábbis csalódottan fogadták a kritikusok – pár év elteltével azonban legtöbbjük ezt visszaszívta, sőt az első album fölé helyezte a Pinkertont minőségben. Szerintem hozza legalább azt a szintet,…

Lepa Sokszor leírtuk már, mekkora slágergyáros Rivers Cuomo. Ezen az albumon az a kis különlegesség fordul elő, hogy nem minden dalt ő szerzett, sőt, némelyiket egy másik bandatag énekli (pl. Thought I Knew, Automatic). Azaz talán ez a leginkább kollaboratív Weezer-album (bár…

Lepa A Weezer a nagy sikerű ’94-es címtelen debüt és az először sokat kritizált, később mégis kultuszrangúra emelkedett Pinkerton után elég sokat, öt évet várt a következő albumáig, ami az elsőhöz hasonlóan címtelen lett, így általában „a zöld album” néven…

Dönci A Weezer is egy a megkerülhetetlen zenekarok közül. Főleg azért, mert legtöbbször a britpop popos vonalát fogják meg, mégsem válnak igazán rádióbaráttá (a szó rossz értelmében). Az albumnyitó Ain't Got Nobody is pontosan ilyen az intro torzítása miatt. Itt is a fogós,…

Lepa Egyrészt furcsa, hogy beválogatták a Weezert erre a listára (a sok 70-es sláger közé), másrészt meg legalább tíz másik számuk is ráférne. Amúgy nagy teljesítmény, hogy rögtön az első albumukon van ez a gigasláger. Szeretem. (A videója meg kitűnő, a 90-es évek…

Lepa Megpróbálom objektívan értékelni az albumot, bár nagyon jól ismerem és szeretem is. A Jonas tökéletes nyitószám. A második csak simán jó, a The World viszont megint nagyon. A Buddy Holly meg '94 legnagyobb slágere volt számomra a Basket Case mellett. Klip nélkül is, de úgy…

Lepa Icipicit ez is americanásan indul, de nem annyira tipikus, mint tegnap. Szép az első szám, és az Our Lady of the Well is. Az I Thought I Was a Child is szép. Hmm, a These Days is. Gyakorlatilag az összes szám jó, pozitív meglepetés az album. A nyálasság határán egyensúlyozó,…