Lepa Hajjaj! Én ezen az albumon nőttem fel (lettem serdülőből örök tini), szóval órákig tudnék regélni róla. Ez persze sokat elmond rólam, de szerintem annyi (pozitív) energia, okos szöveg és sallangmentesség kevés albumba szorult, mint a Punk in Drublicba. Ez a NOFX…

  Dönci A NOFX szerintem az a zenekar, aki a Ramones-ból indult, majd a The Clash felé kanyarodott, végül pedig megtalálta magát a kettő között. Ezalatt azt értem, hogy zeneileg kísérletezősebb, mint a Ramones, de szövegileg inkább hozzájuk állnak közel. Ha nagy szavakkal…

Lepa Nemrég volt szó a NOFX első politizálós és saját kiadású albumáról – ez pedig az utolsó Epitaph kiadós és nem politizálós. A szövegek, számcímek és a zenei megoldások is tele vannak poénokkal, ezt jól megalapozza az, hogy az intro direkt a Linoleum c. számukat…

Lepa Ez az album azért jelentős a NOFX történetében, mert ez az első nagylemezük a Fat Wreck égisze alatt, és az első igazán keményen politizálós LP-jük. Na nem kell attól félni, hogy odaveszett a humor és a poénkodás, vagy akár a viccdalok – anélkül nem is ők lennének – de a témák között…

Dönci A '90-es évek punkját alapjaiban meghatározó zenekarról van szó. Ezen a lemezen sem nagyon totojáznak, nincs 4 percnél hosszabb daluk. Viszont a kezdeti dühös pár akkord után már fúvósok is beszállnak később, hogy szinesítsék a hangzást. Ez elég jót tud tenni az ilyen…

Lepa Egy újabb alapvető klasszikus, amit nem ismerek még elejétől végéig. Az intró nem rossz, a Thin Ice még jobb. Az Another Brick... pedig híres dallamokat tartalmaz, jó szám az is. Aztán átmegy egy másik számba, végül visszatér a 2. résszel, amit mindenki ismer. Ennek ellenére nem értem a…

Dönci Egészen ügyes muzsika, valahogy most tök jól esik. A címadó dal is frankó volt, a Georgia on My Mind is, illetve az All of Me is. Az Unchained Melodyval meg mindenki bukta a virginséget, aki a világon él. A többi dal is kellemes, de valahogy a tempó- és hangulatbeli hasonlóság…