Dönci 2004-ben ismét nagyot robbantott a Green Day, gyakorlatilag a semmiből. A csapból is az American Idiot, a Boulevard of Broken Dreams és a Holiday c. slágerek szóltak. Nem véletelen egyébként, hogy a koncertjeik magját azóta is ez a korong és a Dookie teszi ki. Mindenesetre az biztos, hogy a…

Lepa Mivel a nagy sikerű, „befutós” Dookie után az Insomniac zeneileg nem sokat újított, felmerült a kérdés, hogy csak egy nagy dobása volt-e a Green Daynek, vagy ki tudják-e majd szélesíteni a spektrumot. Szerencsére utóbbi igazolódott be, és ez a ’97-es album mutatta az…

Lepa A Green Dayt a laikusok többsége a Dookie és az American Idiot számaival azonosítja, esetleg a Time of Your Life-fal. Ez a ma tárgyalt album kevésbé ismert, és sok szempontból kakukktojás: a javarészt konzisztens első 5 album után itt lecsavarták a torzítót, visszavették a…

Dönci Kevés rosszat lehet írni az Insomniacról. A Green Day a '90-es években sok nagyon jó lemezt csinált, azonban utána képesek voltak megújulni, és igazi stadionszenzációkká válni. Itt azonban a huszonévesen korán jött sikerek, a frusztráció és persze a drogok által ihletett…

Dönci Ez már jó régi lemez a Green Daytől. Érdekes, hogy Billie Joe hangja nem sokat változott a 2000 Light Years Away óta. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, a zene se. De azóta jobban kikeverik a dalokat. Az meg külön érdekes, hogy itt még próbálkoztak szólókkal (One for the…

Dönci Az egyik legerősebb nyitósor a zenetörténetben. A „G-L-O-R-I-A” betűzésre visszautal később a Red Hot Chili Peppers is a Venice Queen című dalában. Nem mellesleg a Gloria váltásai is eléggé fantasztikusak. A Redondo Beach is zseniális. A Free Money is eléggé energikus.…

Lepa Királyul nyit az album, jó nyugis folk-rock. A Harvest is jó kis nóta, pedig az már inkább country, amit alapjában véve ritkán tudok értékelni. Az A Man Needs a Maidben van egy furcsa, nagyon grandiózus rész harangokkal meg mindennel, az elég furcsán illik bele az addig csendes…

Lepa Ezek szerint nemcsak Elvis járt Memphisben. Érdekes, nem szeretem alapjában véve az ilyen női szólópopzenét, de ez a Dusty valamiért tetszik. (Amúgy miért az a neve valakinek, hogy „poros”?) A So Much Love pl. szép szám. A Son of a Preacher Man meg híres. Az I Don't Wanna Hear It Anymore is…

Lepa Még egy életmű-válogatás. Ráadásul torzítja a statisztikát, hogy 2003-as zenének van feltüntetve. Mindenesetre a szokásos régi iskolás blues/soul/R'n'B témákat hozza. Mindegyik szám elég átlagos, a You Were Made For Me szövege pedig szörnyen sablonos és gagyi. Ma már nem…

Dönci Atrocity Exhibition – már a cím is sejteti, hogy nem lesz vidám (ha a borító nem tette volna egyértelművé). A basszus egyszerű, de hatásos, a gitárok nyúzósak és kaotikusak, az ének szuggesztív és borzongatóan depresszív, a törzsi dobok pedig még facsarnak egyet az…