Még egy ismeretlen név a régi előadók közül. Solomon Burke? Minimálisan se ismerős. A szám se hoz semmi többet, mint az ilyen régi nóták általában. Arról nem is beszélve, hogy ebben az évben már volt Beatles is. Persze nem lehet a gombafejűek számaival telepakolni a listát, de ez akkor se ad hozzá túl sokat az egyetemes zenetörténethez. Végig nagyon monoton az alapja.
B- (5)
Dönci
Ennek a bácsinak is csak a neve ismerős. Olyan nagyon sokat nem nyújt ez a szám nekem. Egészen pontosan 5 pontnyit ér.
Szuggesztív és kalandos basszustéma, jó kis gitárokkal támogatva, aranyos zongoratémával. A vokál meg közönségénekeltetésre kiválóan alkalmas. A szájharmonika meg mindig jól jön. Simán ér egy erős hetest.
B+ (7)
Lepa
Rég nem volt már punknóta a listán. Bár ez inkább reggae a műfaját tekintve. Ha jól emlékszem, a Clash legelső kalandozása ebbe az irányba. Jó is, nagyon szeretem. Sokat tudnám hallgatni.
Ismertem ezt a számot, többen is feldolgozták, alap bluesnóta. Nem rossz amúgy. De jobban szeretem a Gaslight Anthem azonos című számát (ami viszont nem ennek a feldolgozása).
B+ (7)
Dönci
Erről az előadóról mindig azt hittem a neve alapján, hogy zenekar. :D Mindenesetre sablonmuzsika az ötvenes évekből. Az értékelése is ennek megfelelő lesz. Ráadásul hosszúnak is érzem, pedig nincs két és fél perc.
Se a zenekar neve, se a dalcím nem mond semmit. A nagyobbik baj az, hogy a dal sem ad maradandó élményt.
B- (5)
Lepa
Ezekről se hallottam, de aranyosak, meg a szám is. Korabeli popsláger, volt már pár ilyen, de azért tényleg jó, a csajszi is elég nagy beleéléssel énekel.
Semmit nem mond az előadó neve és a dalcím, de már az első taktusból felismerem. Az alapjait sokat samplerezték később. De amúgy csak egy hatost ér.
B (6)
Lepa
Jó érdekes ritmusa van, elsőre olyan volt, mintha nem is 4/4 lenne, de végül az. A címe alapkán countryt vártam, de mégse az. Kicsit James Brownra emlékeztet (nem ismertem ezt az előadót se korábban).
Híres szám ez is, most már egyre több RS-számot ismerek, régen nagyon műveletlen voltam velük kapcsolatban. Aranyos, kicsit tingli-tangli, de bejövős hangulatú. „Néha ilyen is kell.”
A- (8)
Dönci
Nagyon tetszik a kicsit csilingelős gitárhangzás. Ügyes a dallamvezetés, és megfogja az embert ez a darab. A szöveg is jó (amit értek). Ez kimagaslik nekem a többi RS-dalból.
De jók a spanyolos gitárok és a hegedű. :) Hű, fúvósok is érkeztek. Éri a hallgatást bárkinek. Szerintem befér a csúcskategóriába.
A- (8)
Lepa
Ezt ismerem valami feldolgozásból. A Damned is feldolgozta, de szerintem nem az ő verziójukat hallottam. Nem ugrik be. Mindenesetre elég eredeti a dallamvezetése néhol, meg szépnek is nevezhető. (De, mégiscsak a Damned-féle verziót ismertem. Rákerestem. Az még jobb.)
Ez is '56-os szám, amit az emigránsok hallgathattak az USA-ba érkezve. Ráadásul Presley támogatta is a forradalmat, úgyhogy biztos szerették (ha tudtak róla). Hát, mai füllel ebben a számban nem sok különlegesség van.
B (6)
Dönci
Erről a dalról egy ideje mindig a gimnazista (vagy egyetemista?) éveim alatt hallott Love Me, Kender poén jut eszembe. Illetve Lovasi, aki egyszer(-kétszer) átírta ezt a számot egész viccesre. Amúgy jó dal, fülbemászó, kellemes, kandalló mellé való.
Kemény gitárok, fülbemászó dallamvezetés, ritmusos csörgők. A szövege is rendben van, az elhalkulásért kár. Ér egy izmos nyolcast.
A- (8)
Lepa
Hát igen, a hippikorszak művészkedése véget ért már a Stooges-zal, és kőkeményen megelőlegezték a punkot (félig-meddig zeneileg, de inkább vadságukban). Híres és ütős szám, bár ma már nem vált világot. Akkor azonban váltott.