Lepa A „The Band” az egyik legrosszabb előadónév, amit ismerek (a „The The” és a Prince által felvett szimbólum mellett). Amikor Dylannel kiegészülve zenélgettek, voltak jó megmozdulásaik, de ezzel a kevésbé jellegzetes énekhanggal nekem ez csak sima folk/country, nem nyújt…

Dönci Ez is óriási klasszikus, több filmben és reklámban szerepelt, mint amennyit számon lehet tartani. Igazi kis happy-go-lucky. Táncolható meg minden. A fúvósok is aranyosak benne. Vannak fejhangok meg minden. Nem tehetek róla, nekem most mosolyt varázsolt az arcomra, úgyhogy legyen…

Lepa Nyugis, laza szám, nem annyira funkys, mint a zenekar sok más próbálkozása. A közepén aztán bejön valami soulénekes, sőt, több is. Ezzel meg is változik a dal hangulata egy picit. Valami bugyuta, 70-es évekbeli vígjáték filmzenéjének el tudom képzelni, magamtól azonban nem…

Dönci Elsőre azt mondanám, hogy előadó és cím alapján sosem hallottam erről a dalról. A dallamvezetés viszont ismerős. Aztán a szövegeléstől már megvan. És elég durva, hogy '79-es nóta ez. Már ilyenkor is egymásnak passzolták a mikrofont az MC-k. Amit kiveszek a szövegből,…

Lepa Nem rossz, de azért nem is annyira kiemelkedő. A maga kategóriájában (soul) viszont nagyon megállja a helyét, bármelyik gengszteres filmben el tudnám képzelni háttérzenének. És az énekhangbeli teljesítményre se lehet panasz. Szóval azért örülök, hogy néha hallok ilyet…

Dönci Ennél is kevés nagyobb klasszikus létezik. És a már említett félrehallás is nagyon vicces. Mindenesetre a lényeg: tökös, jól torzított gitárok, előremutató hangzás, frankó szöveg. Jól hozza a kétségbeesés hangulatát.  A (9) Lepa Ősmetál, vagyis inkább a metál…

Lepa Na igen, szóval van olyan, amikor egy régi számról süt, hogy idejétmúlt, de mégis imádnivaló. Ez nekem pont ilyen: aranyos, hangulatos, és 10 másodperc alatt az 50-es évek Amerikájában érezzük magunkat. Plusz hoz még egy kis karácsonyi hangulatot is a jazzes…