Dönci

Az R.E.M. talán legerősebb lemeze ez, akárki akármit is mond. De az biztos, hogy ezután Bill Berry már nem játszott velük (így háromtagú lett a zenekar), mert szegény aneurizmát kapott, és az orvosok letiltották a nagyüzemű rokkerkedésről. Persze párszor egy-két dal erejéig fel-feltűnt az évek során koncerteken, de az egészségnél nincs fontosabb. És akkor a zenéről: már a nyitányon érződik, hogy különleges lesz a korong, olyan baljós és sejtelmes az egész. A Leave effektjeire meg biztossá is válik, hogy nem mindennapi a mutatvány. De nyilván van még bőven említésre méltó darab: a The Wake-up Bomb lendülete, a New Test Leper szövege, Patti Smith vokálja az E-Bow the Letterben, a So Fast, So Numb sodrása vagy az Electrolite zongorája mind-mind megérnek egy misét.

Ha csak egy számra van időd: Electrolite

Lepa

Sokszorosan visszatérő versenyzőnk az R.E.M. Nem csoda: ők egy több évtizeden át az élvonalba tartozó, különböző műfajokban (legalábbis daltípusokban) is nagyot alkotó zenekar. Ez éppen egy kicsit borongósabb, szomorkásabb albumuk, legalábbis a számok legtöbbjét tekintve. Ráadásul a legjobb szám szerintem a leghosszabb és talán legdepisebb Leave, amelynek az egész dalon végigvonuló riffje nagyon üt, nem is beszélve a vijjogó effektről, ami szintén majdnem végig hallható. De ez csak egy a számos ütős dal közül. Csodálkozzunk rá ismét, milyen klasszikusokról maradhattunk volna le, ha nem ismerjük meg az egész albumot!

Ha csak egy számra van időd: Leave