Lepa

Szomorú aktualitása a dalnak, hogy idén az eredeti szerzőjét (is) elvesztettük. Amúgy ez a Buckley-féle verzió gyönyörű, szerintem még jobb, mint az eredeti, méghozzá a hangszerelése miatt. A gitár szinte énekel, ezek az üveghang-szerű, visszhangos gitárpengetések nagyon illenek a dalhoz. Kap egy szerény tízest (feldolgozás létére, ami így még nagyobb teljesítmény).

A+ (10)

Dönci

Ez egy szép feldolgozás. Szoktam mondani, hogy az eredeti dal albumverziójánál jobb, az élőben Cohen bácsi által előadotthoz képest rosszabb. Ugyanakkor mindenképp figyelemreméltó.

B+ (7)

Dönci

Régies hangzásával ismét karácsonyi hangulatba kerülök ettől a számtól. De itt is fennáll az, amit kettővel ezelőtt írtam. Az értékelése is hasonló lesz. A kiállások miatt csak picit jobb az Ooo Baby Babynél.

B- (5)

Lepa

Jajj, neee! Ez már legalább a 25. ilyen „doo-wop” szám. Nem látok benne semmi változást, eltérést a többihez képest. Amúgy a szám kétszer lett felvéve és kiadva, egyszer '56-ban, egyszer '69-ben – ezzel a címmel elvileg az újabb verzió jelent meg, a korábbi vagányan „nite” volt „night” helyett.

B- (5)

Lepa

Ennek aranyos az alapja. Normális esetben nem jönne be ez a szintis prünty-pünty hang, de valamiért ebben a számban működik. Igazából egy totál egyszerű bluesos alapot helyettesít, de azzal, hogy a hangszerelés ilyen, megfeledkezünk erről. Tetszik, na!

B+ (7)

Dönci

Bevallom, ezt először a Red Hot Chili Peppers feldolgozásában hallottam. Ott gyorsabb volt, és valahogy erőteljesebb is. De tény, hogy csak akkor jó egy feldolgozás, ha van valami az eredetiben is. Sajnos itt sokkal monotonabb az élmény, mint ott.

B (6)

Dönci

Így karácsony felé közeledve* nem bánom az ilyen régebbi típusú dalokat. Viszont tény, hogy sok ilyet hallottunk már, és a szövegét se bonyolították túl. 5-ös lesz csak.

B- (5)

Lepa

Szörnyen lassú és monoton szám, ez is az a tipikus régi soul, amiben ma már nem lehet felfedezni semmi eredetiséget. Régen úgy képzelték el, hogy csak ilyet lehet csinálni a komolyzenén kívül? Nem tudom, de úgy érzem, mintha így lenne. Hála az égnek, ezek az idők elmúltak, a pop is jóval változatosabb lett, meg más stílusok is kialakultak.

C+ (4)

*Természetesen az eredeti meghallgatás időpontja volt karácsony környékén, de ha úgy vesszük, a karácsony mindig közeledik. (LP)

Lepa

Ennek a számnak a címéről egyből a Green Day She's a Rebelje jut eszembe – hiába, azt én korábban ismertem. Sőt, ezt most ismertem meg. Tipikus régi csajzenekaros popnak tűnik, de a múltkori Ronettes-nél egy kicsit gyengébb. Azért aranyos.

B+ (7)

Dönci

Ez is tipikus régi hangzású csajbanda. Sajnos semmi extra nincs ebben sem. Remélem, kevés ilyen következik ezután. Csak a szaxi miatt kap egy hatost.

B (6)

Dönci

Nem tett olyan nagy hatást rám ez a bácsi az 500-as albumlistán, de ebben a számban van valami, az kétségtelen. A fúvósok pl. tök jók. Illetve a „fürdőből” szóló zongora is.

B+ (7)

Lepa

Randy Newman tetszett az 500 legjobb album hallgatása során is, és most is bejön. Valamiért az énekhangja egyből megfogja az embert (vagyis engem), pedig sok minden újat nem nyújt zeneileg – kicsit Elton John-féle, lightos soft-rock (bár még rock se nagyon van benne). Egy film záró betétdala lehetne.

A- (8)

Lepa

Elnézést kérünk a késésért. Ennek a blogposztnak tegnap kellett volna kikerülnie. Cserébe ma kettőt kaptok. Naszóval: azon érdekes daloknak egyike, amiknek a szövege saját magukról szól. Az énekes magyaráz, hogy most mit és hogyan játszanak, meg hogyan kell rá táncolni. Hallottam már ilyet, csak nem tudom, hogy hol. Amúgy zeneileg leginkább a James Brown-féle funkys cuccokhoz van köze. Egynek jó, de semmiképp nem tartom csúcskategóriásnak.

B (6)

Dönci

Se a zenekar neve, se a dalcím nem mond semmit. Rég volt már ilyen, de nem az első. Hangulatos muzsika, de sokkal jobban élveztem, amíg érdemi éneklés nem történt. De legalább nem volt hosszú.

B- (5)

Dönci

Itt a csilingelés az elején tiszta karácsonyi hangulatot hozna, ha nem lenne benne a mennydörgéseffekt. Ennél többet nem is tudok erről elmondani. Tipikus nőibanda-hangzás nagyon régről.

B- (5)

Lepa

Semmiféle racionális magyarázat nincs arra, hogy miért szeretem az ilyen régi női együtteseket, de aki olvassa a blogot, az már értesülhetett erről a perverz viszonyról. Ha ugyanezt a számot egy férfi szólóelőadó adná elő, kábé 6-ost adnék rá. De a csajkórus felhúzza 8-asra. Karácsonyi vacsora mellé ajánlom az ilyen zenéket mindenkinek.

A- (8)

Lepa

Királyos ez a nóta, a 70-es évek elején ez nagy szám lehetett – semmi új, csak nyers rakendroll, igazi örömzene. Itt már megjelenik az a vadság, ami később a punkban csúcsosodott ki. Nem csoda, hogy odavolt ezért a zenekarért a Ramones is. Az invenciózus jelleg komplett hiánya miatt azonban ez is „csak” nyolcast kap.

A- (8)

Dönci

Ez már egy jobbféle punk 'n' roll. Nagyon jó kis refrén és szólózás van ott a gitároknál. Az érthetetlen, recsegő ének meg kifejezetten bájos. Kap egy jó kis hetest, mert egy picit nekem hosszú volt.

B+ (7)

Dönci

Az egyik leghíresebb dobtémával rendelkezik ez a szám. Jó kis menetelést lehet rendezni rá. A refrén is kellőképp közönségénekeltetős. A vonósok meg jól hangzanak. Felső kategóriás lesz ez is.

A- (8)

Lepa

Ezt nyilván nagyon sokan ismerik. Nekik ajánlom figyelmébe az Ignite általi feldolgozást, jó energikus lett, kihozta a maximális potenciált az eredetiből. Az eredeti viszont nekem csak hetes, valahogy nem tudok elájulni tőle.

B+ (7)