Lepa

Ezt a számot ősidők óta ismerem – valami Sex Pistols-válogatáson volt rajta, úgyhogy „természetesen” abban a feldolgozásban hallottam. Elég vicces volt, úgy volt összedobva, mintha 2 napja zenélni tudó zenészek nyomták volna föl első próbálkozásra (sok ilyen SP-szám volt persze...). Egyértelmű, miért ezt választották: 2 akkord végig, és énekelni se nagyon kell tudni hozzá. Még is hangulatos nóta, azóta már beszereztem a Modern Lovers-albumot is egy zsibvásáron volt. Jó vétel, jó album.

A- (8)

Dönci

Ez elég punk. Viszont kicsit középtempós. Eléggé monoton, ami ennek a dalnak nem áll jól. 3 perc körül teljes érdektelenségbe fullad nálam ez a szám.

B (6)

Dönci

Tetszik a rekedtség az énekhangban. A szájharmonika is működik, mint mindig. Viszont kicsit nekem nyálassá válik mégis ez a country egy perc környékén. Két percnél a vonósok azért visszahozzák. Mégis, az ingadozó teljesítmény gyenge közepesre elég.

B (6)

Lepa

Te jó ég, ahogy kezdődött, azt hittem, '60-as évek – aztán kiderült, hogy 80-ban jött ki. Hát, egy szokásos countrydal, ráadásul lassú és uncsi. Biztos szép a sztorija, meg minden, de szerintem '80-ban is legfeljebb az öregek szerették. Ez jobb lenne, mint a Come As You Are, a Ziggy Stardust vagy a Penny Lane? Diszkvalifikálom.

C+ (4)

Lepa

Na, ha már szóba hoztuk tegnap a Beach Boyst, akkor itt is vannak – egy feldolgozással. Ez valami tradicionális folkdalnak számít Amerikában, ami egyből mutatja is, hogy milyen király szövegei vannak a tradicionális amerikai folkdaloknak. Ivás, verekedés, hazamenni akarás. Sokan feldolgozták még ezt a számot, ez a verziója számomra csak egy hetest ér.

B+ (7)

Dönci

Ezt a nótát bírom. Egy népdal feldolgozása. Bár tény, hogy a Tom McRae-féle változat ebből az évezredből jobban tetszik. De ez is éri a hallgatást mindenképp. Itt a csilingelés vidámmá teszi a dalt, ott a gitár és a tempó depresszívvé.

B+ (7)

Dönci

Ismét egy alaphangzású rock 'n' roll. Sok ilyen volt már, remélem, most már kevesebb lesz. Alapjáraton nincs vele baj, csak ebből a pár hangból, illetve ebből a ritmusból olyan nagyon sokat régen sem lehetett kihozni.

B (6)

Lepa

Leírtam már valahol, hogy ez a szám olyan, mintha egy az egyben erről lopta volna a Beach Boys a Surfin' USA-t? Kísérteties a hasonlóság, én Berry helyében bepereltem volna őket. Hmm, kiderült, hogy az első kiadást kivéve már feltüntették Berryt mint dalszerzőt. Okos húzás. Na mindegy, klasszikus szám, az a lényeg. A Surfin' USA egy jobb újragondolása, de az eredeti is királyos.

A- (8)

Lepa

Ez egy igazi tízes. Rendben a dallam, a szöveg, a hangulat, és megvan benne a szükséges plusz is. Ma is megállja a helyét simán. Ha valakinek be kéne mutatni a Beatlest (mondjuk egy gyereknek), ez biztos benne lenne a bemutatkozó csomagban.

A+ (10)

Dönci

Harrison egyik legszebb szerelmes dala és emellett az Abbey Road egyik csúcsteljesítménye. A szinti, a síró gitár és a kellemes basszus csodákat művel a hallgatóval. Végre elég nagy lett a 10 pontos dalok száma a listán.

A+ (10)

Dönci

Ezt a számot szeretem nagyon. Talán még a The Rolling Stones is feldolgozta. Bevallom, először Jim Carrey előadásában hallottam a Kábelbarát c. méltánytalanul alulértékelt filmben. Kegyetlenül jó ritmusa van. A refrén meg döngöl. 10-es lesz.

A+ (10)

Lepa

Annyira nem szimpatikus nekem ez a zenekar, de ennek a nótának jó a húzása, a hangulata. Tempós, energikus, és valahogy sugárzik belőle a hippikorszak minden jellemzője – vagy csak nekem tűnik így. Kap egy gyengébb nyolcast, különösen a fogós refrén miatt.

A- (8)

Lepa

Állítólag ez nem is hazafias nóta, hanem elég kritikus, de nem volt sose lelkierőm utánajárni, mert igazából nem szeretem. Tipikus nyolcvanas soft-rock a szokásos pergődobhanggal és szintis csilingelésekkel. Bruce bácsi hangja jó, de ez a dal nem nyújt ennél többet számomra. Adok is rá egy hatost.

B (6)

Dönci

Hangulatos darab, jó ritmusra épít. A szövege viszont egyáltalán nem a címe által sugallt patriotizmusnak állít emléket, hanem kritizálja azt. Kap is egy nyolcast.

A- (8)

Dönci

Furcsa, hogy nekem nem szoktak tetszeni az ilyen diszkós-funkys számok, ebben mégis van valami magával ragadó. Nagyon jó a szinti benne, kellőképpen hangulatos. A basszus monoton, ahogy az lenni szokott. Ráadásul szájharmonika is feltűnik. Mindenképp éri a hallgatást.

B+ (7)

Lepa

Ismét egy kis régi soul. Hangulatos nagyon az elejétől kezdve, de biztos még mindig egyáltalán nem értek a stílushoz, mert fogalmam sincs, mi alapján választották ki a listára felkerült számokat. Az énekhang mindenesetre kitűnő, a beleélés megvan. És egy kis szájharmonika is felbukkan, ami annyira nem jellemző a műfajra. (Hozzá kell tennem, hogy így második hallgatásra, a blog kirakásakor nagyon bejön valamiért ez a szám hangulatilag.)

B+ (7)

Lepa

Ez királyos szám, még a Péter és én is feldolgozta a 2016-os szegedi borfesztiválon. Én mindenképpen topkategóriásnak tartom, van egy megmagyarázhatatlan eredetiség benne annak ellenére, hogy simán dallamilag és akkordmenetre lebontva nincs benne semmi újító. De hát Bowie-nál amúgy is mindig az van, hogy a személyisége adja hozzá a szükséges pluszt.

A+ (10)

Dönci

Újrahasznosítva az All the Young Dudes c. Mott the Hopple-dal riffje, amit Bowie írt. Micsoda fricska egy ilyen emblematikus dalnál. Hihetetlen amúgy, hogy meddig nőhet egy-egy kitalált karakter, ha jól meg van írva. :) Szerintem 10 pontot kap ez is.

A+ (10)

Dönci

A csilingelés a szám elején és a basszus tökre az esőt juttatja eszembe. Jó szöveg, hangulatos ritmus, hosszú, mégsem unható dal. 10 pontot kell, hogy kapjon.

A+ (10)

Lepa

Végre ismét egy kis Cure, ráadásul a legjobb fajtából: elmélázós, szomorkás, de azért nem überdepressziós. Jó a szövege is. Ilyesmi számokkal ajánlanám elkezdeni a zenekarral való ismerkedést azoknak, akik nem vagy nem nagyon ismerik. Remélem, egyszer sikerül majd élőben hallanom ezt a számot (és nem mástól...).

A+ (10)