Lepa Az az igazság, hogy Dylannek még a legmonotonabb számait se lehet megunni. Nem sok minden érdekes történik zeneileg ebben a számban, mégis annyira jó a hangulata, hogy az ember sajnálja, hogy vége van. Pedig tingli-tangli, nem újít és nem hoz énekileg se kiemelkedő…

Dönci Ez tipikusan kellemes kávézós háttérzene. Valahogy nem tudok elmerülni benne, akármilyen jó hangja van Otisnak, és akármennyire erősek a fúvósok. Fel-felkapom rá a fejem, de ez azt jelenti, hogy mindig el is veszít valamennyire. B+ (7) Lepa A Wikipédia tanúsága szerint…

Lepa Egyszerűen kezdődik, és utána se mutat fel semmiféle korszakalkotást – mégis nagyon jól össze van rakva (fokozatosan indul be, és lesz balladából egy táncolható darabbá), és persze az énekteljesítmény is kiemelkedő. Van benne valami, ami egyből megfogja az embert. Illik…

Dönci Hű, de jó kis fúvósokkal nyit ez a szám. Aztán az énekkel mennyire középszerű lesz. A refrénre megint visszajönnek a fúvósok, de addigra már elvesztem az érdeklődésem. B (6) Lepa Van ennek is sodrása (mármint a korához képest), meg a dallamvilága se annyira…

Lepa Ismét a hőskorba repülünk, az ötvenes évek második felébe. Elég tipikus szám, de aranyos, és nagyon úgy hangzik, mint egy komoly hatás a Beatles korai korszakára – akár ők is játszhatnák. Ennek ellenére mai füllel átlagos. B+ (7) Dönci Hű, ezt a számot nagyon…

Dönci Ezek szerint nem is Patti Smith találmánya volt a Gloria lebetűzése (amit a U2 meg a RHCP is továbbvitt aztán). Mindig tanul az ember valamit. Egyébként hangulatos darab ez is. Egyre többször írom le, hogy a The Doors biztos tőlük tanult, szóval lehet, hogy mégsem volt olyan…

Lepa Csak kettővel ezelőtt volt utoljára Beach Boys, de ott pont azt kifogásoltam, ami itt tökéletes: a harmóniák és a többszólamú ének. Kicsit túl lágy, nem túlzás letingli-tanglizni, de előjön azért a dalszerzői zsenialitás is. Általában rá szokott kerülni a BB best ofjaira is, pedig jó sok…