Lepa
Az az igazság, hogy Dylannek még a legmonotonabb számait se lehet megunni. Nem sok minden érdekes történik zeneileg ebben a számban, mégis annyira jó a hangulata, hogy az ember sajnálja, hogy vége van. Pedig tingli-tangli, nem újít és nem hoz énekileg se kiemelkedő teljesítményt. Nem tudom, mi a titka, de mégis mindig megfog.*
A- (8)
Dönci
Dylan bácsi ismét elénekli a magáét. Nem érzem kiemelkedőnek. Mármint ugyanannyira kiemelkedő, mint bármelyik átlagos Dylan-dal. De nyilván az énekhang miatt valamennyire mindegyik picit az. Erős hatosra elég ez most.
B (6)
*Mint azt már megszokhattuk, Bob Dylan zenéi eredeti stúdióváltozatban nincsenek fönn a YouTube-on, így itt egy élő felvételt hallhattok, de az énekteljesítmény így talán még figyelemreméltóbb. A szónak a másik értelmében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.