Lepa

Azta! A régi szép idők, amikor még lehetett énekelni arról, hogy „hurrá, összeházasodunk"! Ma már egy ilyen szöveget körberöhögnének. Más idők járnak. Nem értem viszont, miért nem lett ebből tipikus esküvős bevonulódal. Vagy lehet, hogy Amerikában az, csak itt nem. Aranyoska, de erre is a szokásosat tudom írni: mai füllel már nem időtálló.

B (6)

Dönci

Hű, ezt is ismerem! Szerintem valami filmből. Egészen furcsa, hogy nem az '50-es években született. A fúvósok nagyszerűek, a basszus monoton, de hangulatos, az énekvezetés meg tök jó. Nyerő tingli-tangli.

B+ (7)

Dönci

Ha már a sunshine-ról kell énekelni, akkor inkább így kell tenni, nem úgy, mint Stevie a minap. Akármennyire szétjátszott, hatásvadász és – valljuk be – nyálas darab, mégis sokkal jobban működik a tegnapinál. Már csak az I know-zás miatt is. Ráadásul alig több, mint két perc.

B+ (7)

Lepa

Egy évet ugrunk vissza, és maradunk a napfényről szóló számcímeknél. Király a közepén az ezerszer elismételt „I know” – onnantól kezd jó lenni a szám. Szép, szomorkás, egyszerű, de nagyszerű. Kap is egy eggyel jobb értékelést a tegnapinál.

B+ (7)

Lepa

No, hát akkor kis kalandozás után ismét elérkeztünk a nyálas című és közepesen nyálas előadásmódú számokhoz. Amúgy ennek ellenére nem olyan rossz, de nagy mennyiségben ilyet nem tudnék hallgatni. Úgy hallom, mintha lenne benne egy „you are the airport of my eye” sor, de nyilván tévedek. (Megnéztem, igen: apple az, nem airport. Pedig az mennyivel jobb metafora lenne!)

B (6)

Dönci

Sajnos ez egy eléggé nyálas nóta. Pedig Stevie elég tehetséges ahhoz, hogy ne ilyeneket írjon. Az egyetlen előnye számomra, hogy viszonylag rövid.

C+ (4)

Dönci

Aranyos dallama van ennek a számnak, de semmi különlegeset nem ad nekem. Bár tény, hogy Joni Mitchellt sosem értettem igazán. A fúvósok persze jók, és egyáltalán nem rossz darab, csak számomra nem lenne az 500-as listán.

B (6)

Lepa

Régi, szolid, egyszerű. Van pár érdekes momentuma, de alapjában véve nekem túlságosan háttérzene. Furák a hangnemváltások néha, de ezt pozitívumként mondom.

B (6)

Lepa

Azt a mindenit, de rég hallottam ezt is. Szerintem kábé tizenévesen. Viszont nagyon megmaradt a dallama gyerekkoromból. De nem tudtam, hogy ez Blondie, meg a címét se, semmit. Csak a dallam van meg, de az beleégett a memóriámba (az első sor íve nagyon jellegzetes). Kap egy jó kis A-t, szerintem megérdemli – születésem évének egy nagy slágere. Lehet, hogy a szülőszobában ez ment anno?

A (9)

Dönci

Jó kis new wave, dallamos gitárok, és csodálatos ének. Nem véletlen lett hatalmas sláger. Annyira énekelhető, hogy az már szinte túlzás. :) Simán A-kategóriás (csak az elhalkulásért kár, ugye).

A- (8)

Dönci

Hű, de nagyon bekezd ez a nóta. Eléggé király kis fülbemászó ritmusai vannak. Slágeres kellőképpen, ráadásul hatalmas bulizene is egyben. Kár, hogy elhalkul, de 8 pontot így is ér.

A- (8)

Lepa

Hú, ezt nagyon szeretem. Milyen régen hallottam! Ha jól emlékszem, ráadásul csak bónusz volt az Armed Forces albumon (utánanéztem, az USA-verzió végére odacsapták). Sajnos a bakeliten (ami megvan nekem) nincs rajta. Csodás nóta jó szöveggel. A nazális énekhang meg nagyon, király, Costello olyan, mintha az igazi Elvis bedugult orral énekelne.

A+ (10)

Lepa

Egész rég volt már '56-os darab, most ismét hallhatunk egy 60 éves (!) felvételt.* Jó hangulatos is: százezerszámra születtek szörnyűbb számok azóta. Akkoriban biztos ilyesmit hallgattam volna, ha éltem volna, és történetesen ismertem volna ilyeneket. Amúgy végig egy alap ismétlődik, mégse uncsi a szám.

A- (8)

Dönci

Jó kis ősblues, kellően koszos énekhanggal. Elég jó ritmusa van, az előadó meg hű a nevéhez az ugatással. A szájharmonika király, mint legtöbbször. :) Kap is egy érdemelt hetest.

B+ (7)

* A hallgatás dátuma természetesen 2016 volt.

Dönci

Hű, mennyire zseniális és elborult ez a nóta. Szerettem ezt a lemezüket már az 500 legjobb album alatt is. Nagyon nagy muzsikák rejtőznek itt. :) Meglepő, hogy nem lett akkora kultuszuk, mint mondjuk a Smashing Pumpkinsnak.

A- (8)

Lepa

Jó zenekar ez a Pavement, csak az 500 legjobb album hallgatása alatt ismertem meg, de azért ott a helye a 90-es évek fontosabb zenekarai között, viszonylagos ismeretlensége ellenére (legalábbis biztos kevesebben ismerik, mint a Green Dayt vagy a Nirvanát). Aranyos kis alternatív szám ez is, azért világot nem vált. A hangzás lehetne jobb is. A vicces címet is beleszámítva 8-as.

A- (8)

Lepa

Érdekes módon ez a szám már másodszor szerepel a listán, hiszen az Aerosmith-féle verzió is felkerült korábban. Azért ez már talán túlzás – egy számnak egyszer kellett volna „indulnia" logikus módon. Amúgy nekem a gyerekkori emlékek inkább a másik verzióról ragadtak meg. Pont ugyanazt az értékelést fogom adni, mert nem látok eget rengető különbséget.

A- (8)

Dönci

Jó kis kollaboráció ez, bár szerintem az eredeti darab jobb. Ennek annyi előnye van azzal szemben, hogy Steven Tyler hangja itt már jóval rekedtebb és rikácsolóbb. :) De ez a gitárriff mindent visz amúgy. Ha nem lenne ilyen elnyújtott a vége még felső kategóriás lehetne.

B+ (7)

Dönci

Érdekes, hogy ez a szám is mennyivel jobban, tökösebben szól John Lennon énekével. :) Viszont el kell ismerni, hogy így is jók a csörgők és a vokálok. A szöveg meg felemelő. Még nemrég arról volt szó, mit nem vehetünk pénzen, most azért belátjuk, hogy szükség van rá. :) Ha nem halkulna el, talán...

A (9)

Lepa

Az első sora igazi klasszikus, de az utána levők még viccesebbek. Még a Beatles is merített belőle, szerette ezt a számot, fel is dolgozta; na meg a tegnapi nóta is pont hasonló témákat feszeget. Adok neki egy objektív, időtálló nyócast, a maga korában ez természetesen egy bazinagy tízes volt.

A- (8)