Lepa

Dönci egyik kedvenc száma születésem évéből. Valamiért nekem egyből a Joy Division-film (Control) jut eszembe róla. Nem volt annyira jó, de nagyon varázslatos hangulata volt, egyből ott és akkor érezte magát az ember – ahogy erről a számról is elmondható, hogy egyből beránt minket a 80-as évekbe; máskor nem is íródhatott volna. Ma valahogy jobban tetszik, mint máskor, még a gagyi szintiket is megbocsátom neki.

A- (8)

Dönci

Hát, ez sok más listán az első helyen szerepel. Biztosan 10-est kap tőlem, el is mondom, miért: gyakorlatilag a new wave zene egyik alapját szolgáltatja. A basszus és a szinti külön külön is felismerhetők. A szöveg egészen szeniális, Ian Curtis hangja pedig bármit világvége-hangulatúvá tesz. Szóval mindenképp és tartósan a legjobbak között a helye.

A+ (10)

Dönci

A második dal a listán, amelynek kiadási éve 2-vel kezdődik. Remélem, azért lesz még, mert ezután is születtek nagy slágerek. Emlékszem a videóklipre. Akkoriban nem szerettem. Most egészen bejön. Bár hosszúnak érzem 3 perc fölött. De hét pontot hoz.

B+ (7)

Lepa

Na, ez például egy elég vállalható, sőt megkockáztatom, jó hip-hop szám. Mondjuk a dallamos kántálás és az éneklős refrén miatt nem is vegytiszta hip-hop, ezt hozzá kell tennem. Lehet rá táncolni is, de hallgatási élménynek is jó. Nem csodálom, hogy rákerült a listára, habár az enyémen azért nem lenne rajta (nem férne bele a sok NOFX miatt). :D Viszont a lagzis zeneválogatásomba belevenném, ha már nem lennék túl a lagzin.

A- (8)

Lepa

Te jó ég, íme a második leghülyébb zenekarnév a ? & the Mysterians után. Őszintén, ki tudja ezt megjegyezni? Minek kell bele az a T, meg mi az a rövidítés ott? Ez kb. olyan, mint magyarul „Kovács P. és a K.S.-ek” lenne. (Hmm, nem is rossz, nem is rossz.) Na jó, kidühöngtem magam a néven, és közben vége is lett a számnak. Instrumentális, és végig ugyanaz a téma megy. Mint egy Commodore 64-es játék aláfestő zenéje. Nem rossz, csak nem értem, hogy kerül egyáltalán ide. Sajnos lusta vagyok utánaolvasni a jelentőségének, így pofára osztályozok.

B (6)

Dönci

Ez tipikus blues, ugyanilyen alapra írtak nótákat a '30-as években is. Kap egy ötöst, mert annyira nem tudom mire vélni.

B (5)

Dönci

Ez egészen híres darab. Utolsó turnéján Leonard Cohen bácsi sok helyen ezzel zárta a műsorát. Persze saját szájízére alakítva. Ez egy elég táncolható szám, és nem lőttem volna nagyon mellé, ha az '50-es évekre teszem. Valahogy ez előrébb mutat a szokványos elemeket alkalmazva. Szóval hét pontot kap.

B- (7)

Lepa

Jajjajj, ez elég nyálas szöveggel kezd, és hasonlóan nyálas dallammal támogatja meg. De legalább konzisztens. Tipikusan az a szám, aminek ha ismered a címét, akkor már első hallgatáskor tudod a 4. sorokat, mert az a számcím, és a dallamát is elég könnyen ki lehet találni. Nem fog meg semmilyen szempontból. Egyetlen mentsége a kora.

B- (5)

Lepa

Ez nem egy tipikus bluesnóta, inkább egy ballada egy blueszenész előadásában. Van benne érzelem meg beleélés, és a hangszerelésre se lehet panasz. Megfog a hangulata. Negatívumaként az lehet megemlíteni, hogy akkoriban már sokkal úttörőbb zenék voltak (tudom, sok mindenre írom ezt). Magamtól nem nagyon jutna eszembe hallgatni. Amúgy tudni kell azt is, hogy nem ez az eredeti változat, B.B. King csak feldolgozta Roy Hawkins dalát. Az viszont tényleg igazi blues, érdemes összehasonlítani.

B+ (7)

Dönci

Ennek teljesen '80-as évekbeli filmzene-hangulata van. A szöveget nem bonyolítja túl B.B., mégsem bánt a sok ismétlés. A fúvósok csodásak. És a lágy zongora alatta egészen elképesztő. Valahogy a soul és a jazz keveréke, amit nagyon eltaláltak. Szerintem kap egy nyolcast, mert kellemes meglepetés volt.

A- (8)

Dönci

Az egyik leghíresebb debütálólemez címadó dala. A szájharmonika a helyén, a vokálok óriásiak, a szöveg pedig kellőképpen játékos és szexi. Csak 10-es lehet szerintem.

A+ (10)

Lepa

Szaporodnak a bitliszek is. És egyre kevesebb nótát nem ismerek, bár nem akarom elkiabálni. Ez egyébként egy tipikusan olyan számuk, ami a maga korában nagyon nagyot ütött, és ráadásul tényleg fülbemászó, slágeres, de ennek ellenére szerintem eljárt felette az idő. Annak idején biztos megbolondultam volna érte, most épp hogy csak belefér az A-osztályba.

A- (8)

Lepa

Sűrűsödnek a Dylan-nóták így a top 200 környékén. Amúgy ez is jó, mit mindegyik száma, és szigorúan zenei értelemben ez se váltja meg a világot. Amúgy létezik egy vállalható feldolgozása is a My Chemical Romance jóvoltából, méghozzá a Watchmen filmzenéjéből. Kíváncsi vagyok, ahhoz mit szólt a mester. Kicsit rövidebb lett, mint a 11 perces eredetije*, de ez tán nem is meglepő...

A- (8)

Dönci

Na, ez egy epikus hosszúságú darab Dylan bácsitól. De minden perce aranyat ér. Nem mindent értek a szövegből, de amit igen, az megragad. És a monotonitás sem bántó. Kap is egy nagyon erős kilencest (mert valami pici nekem hiányzik a 10-eshez).

A (9)

* A YouTube-on csak élő verziók találhatók ebből a dalból, úgyhogy azt linkeltük.

Dönci

Jé, itt nem érzem Aretha rekesztéseit annyira, mint pár híresebb számában. És sokkal kevésbé is tetszik. Bár a kiállás 1.55-nél azért kellőképpen frankó. Hetes lesz a vége.

B+ (7)

Lepa

Az alapja teljesen bluesos ennek a számnak, ami női előadóknál ritkaság: ők inkább soult énekeltek akkoriban. Persze nincs messze a kettő egymástól, de simán el tudnám képzelni ezt a számot a Howlin' Wolf előadásában is, egy rekedtes férfi (persze afroamerikai) énekhanggal. És amúgy pont ez a jó benne. Kocsmafüstös hangulata van, ami nagy erény! :)

A- (8)

Lepa

Egy szokásos AC/DC-slágerrel állunk szemben, és van is benne minden, ami kell ebbe a kategóriába: jó riff, tökös hangzás, gitárnyúzás, erőteljes énekhang. Kiemelkedő pontja viszont nincs a számnak, így egy hangulatos, de mégicsak – az ő szintjükön – átlagos nóta végeredményben. Kocsiban üvöltetni jó (bár sose csináltam).

A- (8)

Dönci

Na, megjöttek a hard rock riffjei. A rekesztés is alap. Nem véletlen, hogy ezt is mindenki ismeri, az is, aki nem akarja. Jó a szóló, karcol a riff, nincs benne kivetnivaló egyáltalán. Mai füllel is megállja a helyét. Valami azonban hiányzik ahhoz, hogy a legeslegjobbak közé tartozzon.

A- (8)

Dönci

Ez valamiért tökre megtalál most túl azon, hogy semmi különleges nincs benne. Egyszerű gitárpop a '70-es évekből. Adok neki egy hetest, hadd örüljön. :)

B+ (7)

Lepa

Ez viszont tipikus, sima country. Nem látok benne nemhogy világmegváltást, hanem csak kiemelkedő teljesítményt se. De akkor még mindig lehetne benne az a kis megmagyarázhatatlan plusz – de az sincs. Csak egy korrekt szerzemény, semmit több.

B (6)