Lepa
Ez nem egy tipikus bluesnóta, inkább egy ballada egy blueszenész előadásában. Van benne érzelem meg beleélés, és a hangszerelésre se lehet panasz. Megfog a hangulata. Negatívumaként az lehet megemlíteni, hogy akkoriban már sokkal úttörőbb zenék voltak (tudom, sok mindenre írom ezt). Magamtól nem nagyon jutna eszembe hallgatni. Amúgy tudni kell azt is, hogy nem ez az eredeti változat, B.B. King csak feldolgozta Roy Hawkins dalát. Az viszont tényleg igazi blues, érdemes összehasonlítani.
B+ (7)
Dönci
Ennek teljesen '80-as évekbeli filmzene-hangulata van. A szöveget nem bonyolítja túl B.B., mégsem bánt a sok ismétlés. A fúvósok csodásak. És a lágy zongora alatta egészen elképesztő. Valahogy a soul és a jazz keveréke, amit nagyon eltaláltak. Szerintem kap egy nyolcast, mert kellemes meglepetés volt.
A- (8)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.