Lepa

Ez is legendás szám, és ami az érdekes benne, hogy csak pár akkordra és pár énekhangra épül. Szóval ismét bizonyítja, hogy nem kellett a spanyolviaszt feltalálni egy emlékezetes nóta megalkotásához – még 1991-ben sem. Szomorkás dal, de viszonylag sokszor meg tudnám hallgatni, autózás közben ugyanúgy, mint lefekvéskor vagy koncerten. Ezért érdemel egy igazán jó értékelést. Meg a közepén lévő leállásban az aranyos gitárokért.

A (9)

Dönci

Ó, egy számomra nagyon kedves zenekartól hallgatunk most dalt. Emlékszem, mennyit ment a klipje '91/'92-ben. '92 legjátszottabb dala lett az MTV-n. Hihetetlen dallamos mandolinnyitány, jó kis szöveg, bulizható ritmusok. A videóklip pedig eléggé talányos volt. Van hangulata, kétségtelen. Szerencsémre kétszer is hallhattam élőben az eredeti előadótól. Meg aztán Passengertől is egyszer. :) Az meg már lerágott csont, hogy a cím egy kifejezés, ami arra utal, hogy kijön az ember a sodrából. 10 pontot érdemel nálam, nagyon aljas sláger. :)

A+ (10)

Dönci

Ilyen hangulatú Joni Mitchell-számokra nem is emlékszem. Pedig eléggé jó. Tiszta filmzene. Morricone írt hasonlót annak idején Az óceánjáró zongorista legendájához. Nagyon nagy királyság, teljesen magával ragad. A fúvósok is isteniek. Nagyon tetszik ez a szám, bár valahogy nekem nem popzene. Nem ide sorolnám. De mivel tetszett, ez is kap egy nyolcast.

A- (8)

Lepa

Hmm, ez az első 10-20 másodperce után is nagyon komolynak, súlyosnak és jelentősnek érződő szám. Nem egy könnyed popdal, de nem olyan értelemben nehéz, mint a metál, hanem egyszerűen érződik, hogy beleadtak apait-anyait. Szövege is jó hosszú. (miközben ezt írom, elbizonytalanodok, hogy amit hallgatok, az sokkal későbbi verzió, a Both Sides Now albumról származik. Az eredeti, '67-es verziót nem nagyon találom sehol. Na mindegy, az előadó ugyanaz, lehet, hogy pont erre a verzióra gondoltak a lista összeállítói). Tetszik ez a szimfonikus hangszerelés, méghozzá nagyon. Valami komoly film végefőcíme alatt mehetne. (Végül meghallgattam valami akusztikus verziót is, lehet, hogy az az eredeti.)

A (9)

Lepa

Legalább akkora ismertségű diszkósláger ez, mint a Stayin' Alive, az utóbbit mégis sokkal többre tartom. Ennek is fülbemászó a dallamvezetése, de sokkal gagyibb a hangszerelése, tipikus nyolcvanas vakvágány ez a szintihangzás, csilingelés, fojtott dob. Mindennek ellenére megcsípi a felső kategória alsó osztályát, de csak épphogy.

A- (8)

Dönci

Hűha, ez megint olyan szám, amit mindenki ismer, aki hallgatott már életében rádiót. Talán az is, aki nem. Sok filmben helyet kapott. Egészen kiválóan nyomják a '70-es évek diszkózenéjét, és nagyon fülbemászó dallamokat kreálnak. Kep is egy alsó kategóriás nyolcast.

A- (8)

Dönci

Ez nagyon nagy király muzsika. Bár kétségkívül jobb a későbbi, élő felvételeken, ahol Steven Tyler hangja már sokkal rekedtebb. Zeneileg később Eminem is hozzányúlt a 2000-es évek elején, és Sing for the Momentre keresztelte. A szövege is jó, nem nyálas, jól építkezik. Kiváló rockballada. Simán hoz egy nagyon erős nyolcast.

A- (8)

Lepa

Ez az első Aerosmith-albumról származik, ami, mit mondjak, rohadt régi. Szóval vegyük hozzá a megítéléséhez, hogy pár évvel vagyunk a Beatles feloszlása után, és még jóval a punkrobbanás előtt. Ahhoz képest eléggé hasonlít a mai eroszmiszhez, csak még nem annyira jellegzetes az énekstílus. Egyébként jó kis ballada, és a refrén (amit később Eminem is lenyúlt a Sing for the Moment c. számához) kifejezetten erős.

A- (8)

Lepa

Mindenképpen egy korszakalkotó darab, a jelentősége persze nagyobb kulturálisan, mint zeneileg, de hát vannak ilyen számok. Amúgy meg zeneként is élvezetes, Rotten énekhangja akkor is átadja a hangulatot, ha a hallgató történetesen egy szót se tud angolul. Miután meghallgatta, „egyet” biztos megjegyez: nófjúcsör.

A+ (10)

Dönci

Az európai punk (meg úgy a világ) egyik legnagyobb slágere. Zajos, bár meglepően dallamos darab. Van itt minden: kifacsart himnusz, önpusztítás, kilátástalanság. Jó dal, nehéz levonni az értékéből. Nem mondom, hogy mindig van hozzá hangulatom, de szerintem 10 pontot kaphat annak ellenére, hogy zeneileg nem a legkifinomultabb alkotás.

A+ (10)

Dönci

Ha valamiért érdemes beleásnia az embernek magát abba, vajon milyen dalok miatt híres a The Rolling Stones, ez mindenképp elöl lesz a listán. Zseniálisan fülbemászó szitározás, jó, sejtelmes, sötét szöveg. A beatkorszak egyik legkiemelkedőbb dala, ez kétségtelen. 10 pontnál nem adhatom alább.

A+ (10)

Lepa

Ugyanaz az év, mint a tegnapi I Fought the Law. Egy sokkal komolyabb számot hallunk viszont. Valamiért én ezt a dalt első hallásra megjegyeztem kiskoromban, és mindig félelmetesnek tartottam a dallamát. Van benne valami megmagyarázhatatlanul sötét. Az biztos, hogy nagyon jellegzetes az egyszerűsége ellenére is. Ahhoz képest, hogy mai füllel a hangszerelése elég gyengécske, és semmiképp se nevezhető zúzósnak, mégis benne van a rock ősereje. Jó kis nóta.

A- (8)

Lepa

Namármost, nem is tudom igazán, hogy ismertem-e ezt a verziót – merthogy nyilván a Clash feldolgozását szemétté hallgattam, és azt is tudtam, hogy nem az az eredeti, de kb. 10 éve jártam utána utoljára, hogy akkor melyik is az eredeti – és nem ez, hanem állítólag Sonny Curtisé. Most már muszáj lesz meghallgatnom azt is. Amúgy pusztán zeneileg ez a „középső” verzió nem fog meg – mivel a Clash tökösebben adja elő, és nem is eredeti változatról beszélünk, ezért lepontozom.

B (6)

Dönci

Ez óriási sláger. A The Clash annak idején hozzátett némi extra tökösséget, de így is megállja a helyét, az biztos. Jó a szöveg, jó a zene, és csak csipettel marad el a legjobbaktól.

B+ (7)

Dönci

Elég durva, hogy tipikus '50-es évekbeli hangzásvilág szól '64-ből. És ha más lenne az évszám, valószínűleg előremutatónak érezném. Ezzel sincs baj, csak tényleg közepes az egész.

B (6)

Lepa

Ez elvileg az I Get Around kislemez B-oldalas száma (nyugodjatok meg, ezt nem fejből tudom, hanem rákerestem) – ehhez képest elég magasra kúszott a listán. Nem mondom, hogy megérdemli, kicsit nyálas és jellegtelen, vannak sokkal jobb slágereik is a strandfiúknak. A vokálharmóniák viszont itt is csodásak, mint mindig.

B+ (7)

Lepa

Hmm, én nem vagyok nagy rajongója annak, amit eddig Tom Pettytől hallottam, de ez a szám a túlzott lágysága és slágeressége ellenére egyből megfog (ugyanis nem ismertem korábban). Amúgy jó hangja van a csókának, és tetszik, hogy a versszakok mélyebb hangfekvése után a refrénben jó magasra ugrik, megadva egyfajta kontrasztot. Elhalkulás helyett persze ki lehetett volna találni valami stílusosabb lezárást, de hát a 80-as évekről beszélünk...

B+ (7)

Dönci

Hát, ez szokásos, rádióbarát gitármuzsika. Az énekhang jó, nem nagyon lehet belekötni a dallamvezetésbe se. De valahogy nem érzem, hogy többet adna bármelyik olyan rádióslágernél, amit nem tekerek el.

B (6)

Dönci

Amennyire különleges hangulatokat hoztak sokszor az 500 legjobb album idején, ez annyira sablonos darab. Nem rossz, de átlag rádiórock. Sokkal jobbakat is válogathattak volna tőlük.

B (6)

Lepa

Ezt a zenekart nagyon bírtam az 500 legjobb album listáján. Egy nagy felfedezés volt számomra. Ez a slágerük mindamellett, hogy lehetne bármely másik korabeli zenekar száma, mégis elsőre megfog a hangulatával, ezért megérdemel egy jó értékelést. Kicsit modernizált hangszereléssel ma is simán megállná a helyét.

A- (8)