Lepa
Dönci egyik kedvenc száma születésem évéből. Valamiért nekem egyből a Joy Division-film (Control) jut eszembe róla. Nem volt annyira jó, de nagyon varázslatos hangulata volt, egyből ott és akkor érezte magát az ember – ahogy erről a számról is elmondható, hogy egyből beránt minket a 80-as évekbe; máskor nem is íródhatott volna. Ma valahogy jobban tetszik, mint máskor, még a gagyi szintiket is megbocsátom neki.
A- (8)
Dönci
Hát, ez sok más listán az első helyen szerepel. Biztosan 10-est kap tőlem, el is mondom, miért: gyakorlatilag a new wave zene egyik alapját szolgáltatja. A basszus és a szinti külön külön is felismerhetők. A szöveg egészen szeniális, Ian Curtis hangja pedig bármit világvége-hangulatúvá tesz. Szóval mindenképp és tartósan a legjobbak között a helye.
A+ (10)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.