Lepa

Már a hangzásából kiderül, hogy nagyon régi számról van szó. Szinte úgy hallom néha, mintha nyúzná a szalagot a magnó, vagy egyenetlenül forogna a lemezjátszó, pedig mp3-ról megy... :) Amúgy aranyos, kellően reszelős énekhang, korához képest vagány stílus, és a szaxiszóló is stimmel. Persze az '50-es években is voltak már tök vagány rockabilly-nóták, azokhoz képest ez szinte mézesmázos. Nem is tudom, mit adjak. Belövöm a Blondie mellé.

B+ (7)

Dönci

Ez a zenekarnév sem mond semmit. Persze lehet, hogy én vagyok feledékeny.* Mindenesetre egy sramliszerű rock 'n' roll. Van hangulata, de nem érzem ezen se a paradigmaváltást. A fúvósok jók a szólónál. De hatosnál nem ér többet.

B (6)

* Igen, én vagyok feledékeny. :)

Dönci

Hát igen, ez nagyon nagy klasszikus. A Ponyvaregény óta pedig mindenkinek egy bizonyos jelenet jut eszébe róla. Egyébként jó a szövege, kellőképpen lázadó, mégis megmarad egy nagyon korrekt, aranyos soulnótának. Nem tudom levenni róla az érzelmi hatást, amit a film okoz, úgyhogy nyolcas lesz.

A- (8)

Lepa

Híres szám, jó is, de talán jobbak a feldolgozásai. Most sajnos nem emlékszem, ki dolgozta fel ilyen igazán gospeles stílusban (bár ez a verzió is jócskán mutat ilyen hatásokat). Jó kis nóta, még hosszabban is tudném hallgatni, főleg, ha kicsit bevadulna a végén. Azért becsusszan így is a topkategória aljába.

A- (8)

Lepa

Hány számmal szerepel vajon Sunyi és a Kőcsalád ezen a listán? Mindenesetre nem rossz ez se, csak nem értem ezt a sok jelölést vagy nevezést vagy mit. A tegnapi Elton-szerzeménnyel kábé egyenértékű az én értékrendszeremben, bár ennek inkább a hangulata, mint a zeneisége lényeges.

B+ (7)

Dönci

Ez csak ilyen szokásos diszkózene, ne érzem benne a különlegességet, amely miatt ennyire előre kéne sorolni a listán (vagy rá kéne tenni egyáltalán). Nem mondom, hogy rossz, csak teljesen átlagos. A végén a kiállás azért ügyes. Kap egy erős hatost.

B (6)

Dönci

Ez egy óriási nóta. Tök jó szövege van, ráadásul szépen is építkezik. Elton meg – ahogy említettem többször korábban – mindig is tudott énekelni. Kap is egy kilencest ez a darab.

A (9)

Lepa

A hosszabb címe ennek a számnak „I Think It's Going to Be a Long, Long Time”, és amikor odajut a szöveg, akkor persze beugrik, hogy ismerem már. Aranyos, szép, és persze szokás szerint a nyál határán táncol, de most megy a hangulatomhoz. Biztos vannak olyan időpontok, amikor viszont nettó nyáladzásnak tartanám. Az viszont elvitathatatlan, hogy Elton bácsi nagyon fülbemászó dallamokat tud írni. Egy kis plusz keménység lenne a hangszerelésben, és tudnám szeretni.

B+ (7)

Lepa

Őket szeretem, az első két albumuk megvan lemezen, de ez már egy későbbi nóta. Ami jellegzetessé teszi ezt a bandát, az az énekes csaj hangszíne és az éneklő/dumáló srác képzetlen hangja. Utóbbi nem egy őstehetség, de nagyon jó kis kontrasztos duót alkotnak. Az alapok mindig jól táncolhatók, a szövegek poénosak, és amúgy is van valami vicces, vidám hangulat a zenéjükben, ami mellett nem lehet elmenni. Ebben a számban ez különösen előjön – ma nagyon be is jön.

A (9)

Dönci

Elég kaotikus darab. Van egy kellőképpen slágeres alap, de az ének valahogy túl harsány és széteső. Valahogy engem most nem talál meg. Ráadásul majdnem 5 és fél perc. Sajnos nálam csak hatos lesz a vége.

B (6)

Dönci

Hű, de jó kis induló ez. Pszichedelikus szintivel benne. Jó kis előrelépés a klasszikus rock 'n' rollból. Érthető, miért lett ez ekkora sláger. Viszont sajna megunom a végégre, ráadásul el is halkul. Hetes lesz.

B+ (7)

Lepa

Ez jó energikus felvétel a kora ellenére. Valaki szerintem feldolgozta a híres bandák közül, de most nem rémlik, milyen más változatban hallottam már. Sokkal rosszabbakat is hallottunk már a listán a 60-as évekből, de ez azért még mindig nem topkategória.

B+ (7)

Lepa

A „The Band” az egyik legrosszabb előadónév, amit ismerek (a „The The” és a Prince által felvett szimbólum mellett). Amikor Dylannel kiegészülve zenélgettek, voltak jó megmozdulásaik, de ezzel a kevésbé jellegzetes énekhanggal nekem ez csak sima folk/country, nem nyújt semmi különöset. Rossznak azért nem nevezném.

B (6)

Dönci

Jó kis zongorával kezdődik. Igazi kis balladisztikus akkordmenet. Viszont a refrén nem tetszik. Hatásvadásznak érzem valamiért (lehet, hogy azért, mert az), így pont nem éri el nálam azt, amit szeretne. Viszont a szájharmonika itt is működik. :) Összesítésben viszont csak ötöst ér.

B- (5)

Dönci

Ez is óriási klasszikus, több filmben és reklámban szerepelt, mint amennyit számon lehet tartani. Igazi kis happy-go-lucky. Táncolható meg minden. A fúvósok is aranyosak benne. Vannak fejhangok meg minden. Nem tehetek róla, nekem most mosolyt varázsolt az arcomra, úgyhogy legyen ez egy erős hetes (mert zeneileg összesítve elég minimál).

B+ (7)

Lepa

Ez is a szimpatikusabb régi souldalok közül való – nagyon táncolható a ritmusa, és szívet melengetően vidám a dallama. Mondjuk mai füllel ez is inkább egy Bud Spencer-film filmzenéje lehetne, mint a hétvégi diszkók legfőbb slágere, de ez egyáltalán nem baj (pláne, ha megnézzük, mik a mai diszkók fő slágerei...). Az énekteljesítmény is jó, ezt is ki kell emelnem.

B+ (7)

Lepa

Nyugis, laza szám, nem annyira funkys, mint a zenekar sok más próbálkozása. A közepén aztán bejön valami soulénekes, sőt, több is. Ezzel meg is változik a dal hangulata egy picit. Valami bugyuta, 70-es évekbeli vígjáték filmzenéjének el tudom képzelni, magamtól azonban nem hallgatnám. Főleg, hogy elég hirtelen elhalkul; azt hittem, hosszabb lesz.

B (6)

Dönci

Hű, az elején a zongora jó, de a vonósok elnyálasítják, és sablon tingli-tangli lesz. Ráadásul a „hi-hi-hi” szerintem hamis is. Nem hiszem, hogy kedvencemmé avanzsál ez a dal. De legalább elég rövid.

C (3)

Dönci

Elsőre azt mondanám, hogy előadó és cím alapján sosem hallottam erről a dalról. A dallamvezetés viszont ismerős. Aztán a szövegeléstől már megvan. És elég durva, hogy '79-es nóta ez. Már ilyenkor is egymásnak passzolták a mikrofont az MC-k. Amit kiveszek a szövegből, az is egészen ügyes. Mindenképp kap egy erős hetest. Nyolcas is lehetett volna, csak ahhoz egy kicsit monoton nekem.

B+ (7)

Lepa

Névről nem volt ismerős se a zenekar, se a számcím, viszont, amikor elkezdődik, valami megpendül a szürkeállományom hátsó részében. Nagyon régi, hihetetlen: 1979-ben már volt ilyen klasszikus hip-hop? Ezek szerint igen. (Amúgy van belőle egy tizenvalahány perces verzió is, önszorgalomból azt is meghallgathatjátok a YouTube-on.)

B+ (7)