Lepa
Őket szeretem, az első két albumuk megvan lemezen, de ez már egy későbbi nóta. Ami jellegzetessé teszi ezt a bandát, az az énekes csaj hangszíne és az éneklő/dumáló srác képzetlen hangja. Utóbbi nem egy őstehetség, de nagyon jó kis kontrasztos duót alkotnak. Az alapok mindig jól táncolhatók, a szövegek poénosak, és amúgy is van valami vicces, vidám hangulat a zenéjükben, ami mellett nem lehet elmenni. Ebben a számban ez különösen előjön – ma nagyon be is jön.
A (9)
Dönci
Elég kaotikus darab. Van egy kellőképpen slágeres alap, de az ének valahogy túl harsány és széteső. Valahogy engem most nem talál meg. Ráadásul majdnem 5 és fél perc. Sajnos nálam csak hatos lesz a vége.
B (6)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.