Lepa

Ezek a nagyon régi, szinte már ősi blues-dalok, pláne Waters előadásában, mindig nagyon ütnek. A gitárriff (vagy inkább csak témának nevezném) meg egyszerű, mint a faék. Mégis minden működik ebben a dalban.

A- (8)

Dönci

Hű, ez nagyon nagy blues lesz, már az első másodpercekben egyértelművé válik a helyzet. Ennél klasszikusabb bluesalap talán nincs is. Valamiért nagyon bejön most ez a monoton ritmusokra épülő, rábeszélős éneklés.

B+ (7)

Dönci

A szájharmonika mindig megvesz. Szóval jól indul a dal. A szövege elég jó ennek a számnak (is). Nagyon mást nem tudok írni róla, tényleg érdemes meghallgatni. Valami visznt hiányzik ahhoz, hogy igazán a csúcsra érjen.

B+ (7)

Lepa

Ó, mennyire királyos szám is ez! Elsőre persze nem hallatszik világmegváltónak, itt inkább a szövegen, illetve annak a dallammal való összhatásán van a hangsúly. De az zseniális. A szövegét minden angolossal kötelezően lefordíttatnám gimi első osztályában. És az énekstílus is pont azt a korszakát illusztrálja Dylannek, amikor még tökéletesen tudott nem énekelni. Azaz kántálni. Abszolút csúcskategória.

A+ (10)

Lepa

Marvin Gaye eddig még nem szerepelt a listán, így elég elegáns helyen kezd. Jó a szám címe, és vicces ez a lágy, mézesmázos énekhang hozzá. A szintialap (dobostul, csilingelésestül) mondjuk elég gagyi, egyből kiderül belőle, hogy nyolcvanas számot hallunk. De ettől függetlenül nem lehet haragudni erre a dalra.

B+ (7)

Dönci

Ez tipikus '80-as évekbeli hangzás. Sosem értettem igazán Marvin Gaye művészetét, de biztos velem van a baj. Ez is csak valami átlagos soulnak tűnik nekem. Szerintem maradok a hat pontnál.

B (6)

Dönci

Érdekes, hogy hangzása alapján ezt az '50-es évekre becsülném. Kétségkívül hangulatos. És most valahogy az sem zavar, hogy sok ilyet hallottunk már. Van benne valami (lehet, hogy a vonós kiállások), ami miatt megértem, hogy rákerült a listára. Kap egy korrekt hetest.

B+ (7)

Lepa

Ez asszem szerepel, mondhatni fontos szerepet játszik egy elég beteg skandináv vígjátékban, aminek nem emlékszem a címére. Sőt, lehet, hogy holland film volt.* Csupa alkesz a főszereplő, és egyikük nagy Roy Orbison-rajongó. Amúgy nem rossz a korához képest ez a szám, de leginkább megmarad a szokásos subidubi-vapsuvapp tengelyen. Aranyosnak aranyos.

B+ (7)

*Utánanéztem a lelkes blogolvasók kedvéért, a holland Szarul állnak a dolgok c. filmről van szó 2009-ből, egyszer érdemes megnézni.

Lepa

A tegnapihoz nagyon hasonló hangulat és stílus, ráadásul ugyanabból az évből. Hát igen, azért sok hasonló zenekar volt abban az időben, és a kisebbeknek is jutott pár nagy sláger. Ez se rossz egyáltalán, egyébként a híres B betűs zenekaron kívül nekem a Kinks is eszembe jut róla. Egy fokkal jobban is tetszik, mint a tegnapi – kicsit eredetibb, kicsit vadabb (azaz „állatiasabb”).

A- (8)

Dönci

Ismét 1965, a Rubber Soul megjelenésének éve, ahogy azt sokszor jeleztem korábban. Ez már egy lépéssel közelebb van a The Doors munkásságához. Van benne valami elvontság. A basszusra építkezés pedig jól ki van találva. Az őrület is kellő szerepet kap, előtör belőlük az állat néha. Legyen ez is nyolc pont.

A- (8)

Dönci

Ó, de jók a gitárok. Semmi bonyolultság, de mégis megfog egyből. Ráadásul az énekdallam is tökre ki van találva. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó a szöveg. Szembemegy azzal, amit az ilyen címektől elvár az ember. Kap ez is egy gyenge nyolcast.

A- (8)

Lepa

Ez olyasmi, mint a korai Bitlisz, és a megjelenési ideje is akkori. Szóval minden stimmel, az adott kor világtrendjét követi, de önmagában is van értéke – úgy értem, nem rosszabb, mintha a gombafejűek adták volna elő. Más szóval nem utánzatnak tekintem, hanem inkább a zenei korszellem megnyilvánulásának.

B+ (7)

Lepa

A hangzásáról belőhető ennek is, hogy milyen régi darabról van szó – ez igazából még az aranykor előtti (vagy inkább már azt megelőlegező) nóta. Emlékszem rá a Ray c. filmből is, hogy mennyire jelentős, korszakváltó nóta volt. Amúgy ajánlom is mindenkinek megtekintésre azt a filmet, még zene nélkül is megállná a helyét. Kap ma egy gyenge nyolcast ez, mert akármennyire is korszakalkotó volt, ma már csak egy a sok régi dal közül.

A- (8)

Dönci

Maradunk az '50-es években. Ray Charles még nem annyira rekedt, mint később lett. De a rock 'n' roll sablonjai a kezében voltak már ekkor. De szerintem ez is csak hatost kap.

B (6)

Dönci

Ezt biztosan túlpontozom. Az egyik (vagy másik) kedvenc filmem, a Nagy hal egyik betétdala. Nem tudok elvonatkoztatni annak hangulatától. Amúgy eléggé aranyos szövege és zeneisége van. Az egyik legjobb tingli-tangli, ami létezik. Kap is egy laza nyolcast. De csak az íze miatt.

A- (8)

Lepa

Aranyos kis nóta, de Buddy Hollynak is vannak azért jobb számai (most éppen nem jut eszembe egy se). A csilingelés miatt tiszta karácsonyi hangulatba kerülök tőle. Beraknám akár december 25-én is. Durva, hogy ez a srác 20 éves volt ekkor, és két évvel később már meg is halt. Biztos tudott volna nagyon sok szépet alkotni, ha tovább él egy kicsit.

B+ (7)

Lepa

Azta, egy hatásos belépő után milyen ős-hip-hopot kapunk az arcunkba. Egyből világos, hogy ez valami nagyon korai reprezentációja a műfajnak. Amúgy nem ismerős az együttes neve, de majd egyszer utánaolvasok, hogy van-e még híres megmozdulásuk. Tipikusan azt a nagyon korai, egyszerű szintialapú, kicsit diszkós hip-hopot nyomják, ami aztán annyira inspirálta Mick Jones-t a Clash és a Big Audio Dynamite életművében. Önmagában értékelve viszont nekem nem világmegváltó. Csak simán „aranyos”.

B+ (7)

Dönci

Na, erről a zenekarról biztosan nem hallottam. Ilyen névre emlékeznék. Nem jegyezném meg, de emlékeznék rá, hogy volt ilyen. :D A címéhez képest eléggé jedihangok szólnak benne. Ráadásul ez valami ős-hip-hop.

B- (5)

Dönci

Ez egy kellőképpen aranyos darab Patsytől. Csak ugyanolyan, mint az összes többi száma. Egy-egy belőle felüdülés, tíz már kínzás. Ez kap egy hatost, mert önmagában állt.

B (6)

Lepa

Maradunk 1961-ben, és egy újabb nagyon old school felvételt hallhatunk. Minden régi (amcsi) filmben ilyenek szólnak a rádióban, ha a hatvanas éveket akarják megidézni. Tingli-tangli, szerelemről szól, és nem kísérletezik semmilyen szinten a bevált formulákon. Én értem, hogy akkoriban csak ilyen volt, de azért elég lett volna egyet – a legmeghatározóbbat – felvenni a listára. Na meg mindig eszembe jut, hogy 2 évvel később már javában aktívkodott a Beatles, igaz, hasonló szövegvilággal.

C+ (4)