Lepa

Az egyik legismertebb és legalapvetőbb nótája Dylannek, a protestdalok ikonikus darabja, hátborzongató szöveggel és minimális zenei alappal. Inkább egy kiáltvány, egy korszakváltó megnyilatkozás, mint csak „simán” egy zeneszám. De hallgatni is élmény, nemcsak a jelentősége miatt.

A (9)

Dönci

Érdekes, úgy emlékeztem, hosszabb ez a szám. Mindenesetre, ha már filmekről esett szó, az egyik legjobb főcímzene a Watchmené, amely alatt ez szól. Tökéletes dalválasztás, csodálatos képek. De persze sok filmben szerepelt, mert eléggé súlyos szövege van, ráadásul kevés ennél „tipikusabb” Dylan-szám van. Emblematikus darab, méltó helye van a listán.

A (9)

Dönci

Ó, a Ponyvaregényben is szereplő felvétel. Al Green pedig ismét ágyba akarja terelni a hallgatót a lányvisszasírós muzsikával és a fúvósokkal. Sokat hallgattam ezt a dalt, mert sokat hallgattam a Ponyvaregény filmzenéjét. Aztán sokszor újranéztem a filmet, hogy rájöhessek, hol szerepel ez benne. Aki még nem találta meg, nézze újra. Ezért a nosztalgiafaktorért és az énekteljesítményért kap egy hetest.

B+ (7)

Lepa

1971-ben azért voltak már jobb nóták is. Nincs baj az énekteljesítménnyel, de ez egy elég tipikus soulnóta. Nem hiszem, hogy valaha is eszembe jutna még életemben, hogy meg akarom hallgatni. Lehet, hogy nem is fogok emlékezni rá. Szinte már örülök, amikor elkezd elhalkulni a végén.

C+ (4)

Lepa

Még egy alapnóta '55-ből, sajnos lassan tényleg nem tudom, mit írjak ezekről a rock&roll-ősdalokról, mindegyik teljesen ugyanolyan, pedig az ember azt hinné, minél több zenét hallgat, annál jobban meg tudja őket különböztetni. Nincs semmi baj persze a hangulattal, meg az a kis lehalkulás, leszelídülés a közepén az újra bevadulással kifejezetten jót tesz a számnak. Azt azóta sokan eljátszották már, főleg koncerten, de lehet, hogy JLL volt az első. Ha igen, akkor köszönjük meg neki ezt a „találmányt”.

B+ (7)

Dönci

Maradunk az '50-es években, és egy kis táncolható rock 'n' roll szól. Sok ilyen volt már. Nem érzem különlegesnek. Bulizni lehet rá, ahogy az összes hasonlóra, de nem tudom, miért szerepel ennyire elöl ez is. Kap egy hatost.

B (6)

Dönci

Arra emlékeztem, hogy az előadó címével megjelent lemez, de hogy szám is? Ez elég vicces. Amúgy jó ritmusú kis tánczene ez, de valószínűleg nem kéne az első 65-be sorolni. Legalábbis az én listámon nem szerepelne. De nem bántó vagy ilyesmi, csak olyan kis háttérbe való.

B (6)

Lepa

Na, ilyet se láttam még, hogy egy „egyszemélyes” előadó saját magáról nevezi el a számot. Az OK, hogy a Green Daynek van Green Day c. száma, de egy szólóelőadónál nagyon ars poetikusnak kell(ene) lennie az öncímű dalnak ilyen esetben. Jó monoton a nóta egyébként, de tetszik. 2 hétig vezette a slágerlistát állítólag, és 18 hétig volt fönn... hát, nem tudom. Inkább meghallgatnám Bob Dylantől a Bob Dylant, ha lenne olyan.

B+ (7)

Lepa

Van ebben a nyugis alaphangulatban valami, ami elsőre megfog. Chill-out jellegű háttérzene, de hallgatnám „előtérben“ is, mert annyira megnyugtató. Talán a túlzott magasságokba nem merészkedő ének tehet erről, meg a mélyekre koncentráló hangzás. Bejövős.

A (9)

Dönci

Ennél érdekesebb hanszerelésű dal a korszakból szintén kevés van. Nagyon sejtelmes, fátyolos, misztikus és egyéb hasonló jelzőkkel tűzdelhető. A mélyek is erősek benne. Nincs is elnyújtva. Nem ismertem ezelőtt, de az biztos, hogy nagyon örülök, hogy megismerhettem.

A (9)

Dönci

Kevés olyan dal létezik a világon, amely ennyire meghatároz egy mozgalmat, életérzést és a popzenei irányt. Az biztos, hogy ezzel a négy akkorddal a négy fiatal beírta magát a történelemkönyvekbe. Kétségkívül táncolható, jó ritmusú, a je-je-je pedig könnyen kántálható. Mindenképpen ér egy nyolcast.*

A- (8)

Lepa

Na igen, ennek muszáj volt szerepelnie, és messze vagyunk még a „Beatles-dalok, amelyeknek mindenképp ott a helye az 500 legjobb szám közt” lista végétől. De mit lehet tenni? Jók a harmóniák, a hangulat, a hangzás, az apró, elbújtatott gitárriffek, a basszus, a dallamvezetés. És ráadásul nem is hosszú. Így az sem zavar, hogy szerelmes témájú dal. Bárcsak én írtam volna!

A+ (10)

*Ez itt szokás szerint nem az albumverzió, hanem egy tévés élő felvétel, de nagyjából pont ugyanúgy eljátsszák - amúgy meg úgyis mindenki ismeri az eredetit!

Lepa

A riffje ennek a számnak is nagyon jellegzetes, kicsit hasonlít a Funkytownra. :) Mindenesetre felismertem hamar, pedig a cím alapján nem rémlett a szám. Jó kis dzsemmelés, igazi örömzene ez a dal. Egy kicsit azért megunom a végére, pedig eredeti és jó hangulatú. A furcsa lezárás is levon az összértékből.

A- (8)

Dönci

Híres alap (valószínűleg a Funkytownt innen nyúlták), progresszív dallamvezetés, jóféle gitárok. Valahogy mégsem hallgatnám magamtól. Elismernivaló teljesítmény, csak az én ízlésemnek nem való. Az elismerésem jeleként kap egy hetest.

B+ (7)

Dönci

Lepa

Lassan már ötvenes Elvis-számból is több lesz, mint mondjuk kilencvenesből úgy összesen. Most például nem is rémlik, mikor volt utoljára 1990-nél újabb nóta... de persze ez a konkrét darab abszolút megérdemelten van itt. Ez az igazi tökös fajtából való, és a szövege is vagányabb, mint a szerelmes témájú számoknak. Éljen a börtön-rock&roll!

A- (8)

Dönci

Hát igen, filmcím is lett ebből, nem csak dal. És érthető, hogy miért. Elvis egyik legjobb felvétele ez. Mindenki ismeri, mindig hatásos, jók a kiállások, a lázadó szöveg is kellőképpen hatásos, és a gitárszóló is teljesen a helyén van. Simán hoz egy nyolcast.

A- (8)

Dönci

Ez híres darab (szintén). Hangulatos is amúgy. Kicsit talán lendületesebb, mint a legtöbb Dylan-dal. Vagy lehet, hogy csak a dob teszi ezt a hatást. Nem mondanám, hogy poprocktörténeti hatása volna, de tény, hogy jó szám.*

B+ (7)

Lepa

Érdekes módon nem annyira komálom ezt a számot annak ellenére, hogy amúgy Dylan munkásságának nagy részével elfogult vagyok. Valami kis plusz hiányzik, amit nem tudok megfogalmazni – ott van a szokásos kántálás, de a dallam nem áll össze széppé, csak úgy megy előre – sokáig. Azért nem rossz hallgatási élmény persze.

B+ (7)

Ahogy Bob Dylannél megszokhattuk, YouTube-on nem található meg az albumverzió. Így te most dobot se hallasz, kedves olvasó.