Lepa

A korai időszak egyik legvidámabb, legtáncolhatóbb nótája. Szeretem is nagyon, a dallam se annyira sablonos, hogy ne lehessen akár többször egymás után meghallgatni. És egy egész frankó kis gitárszóló is belefért a három perc alatti játékidő ellenére. A szöveg persze még távol áll a zsenialitástól, de pár évvel később azért ebben is felfejlődtek.

A- (8)

Dönci

Első lemez, első track. Jó indítás, mit mondjak. Nagyon nehéz nem szeretni ezt a számot, amiben kiabálnak, szólóznak, vokálharmóniák vannak, ráadásul a zongoramenetre tökéletesen építkeznek. Nagyon naggyá nőtték ki magukat innen (pl. ebben a számban még csak 4 akkord van, az I Am the Walrusban pedig 16, szóval mondhatjuk, hogy évente megtanultak 4-et, és kamatoztatták is). :) Nyolcast ér ez is.

A- (8)

Dönci

Legendás riff vonul végig a dalon. Jó 20 évvel később Puff Daddy le is nyúlta az „elestem a motorral”* című videóklipes dalához. De az eredeti valahogy jobban bejön. És vicces, hogy mennyire nincs túlbonyolítva az egész. Néhol egy-két fúvós, vonós, kiállások, de amúgy ugyanaz megy 8 percen keresztül. Megalomán darab az biztos, de túl hosszú, ezért csak 8-as.

A- (8)

Lepa

Címről nem is volt ismerős ez a nóta, de amint felcsattant az első pár akkord, egyből beugrott. Szerintem filmekben is feljöhetett már ez a téma. Jó sejtelmes és feszült hangulata van. Jó hosszú, de nem lesz unalmas, akármeddig el lehetne hallgatni.

A- (8)

* Tévedtem, az egy The Police-feldolgozás volt (az Every Breath You Take-é). Ez a Godzilla-betétdalos.

Lepa

Két évet ugrunk az időben a tegnapi számhoz képest, de máris sokkal jobbat kapunk a képünkbe. Amikor Everly Brotherst hallok, mindig belehallom már a nem sokkal később felbukkanó gombafejű zenekart – szerintem nagyon sok mindenben ők voltak a fő előképeik és ihletőik. A dallamvilágban mindenképpen. Jó a kétszólamú ének, a viszonylag unalmas alapokból kihozzák így, amit lehet.

B+ (7)

Dönci

Ennél fülbemászóbb dallamot nem nagyon írtak az '50-es években. Valahogy ez kiemelkedik a kortársai közül. A vokálharmóniák is bejönnek. Akármilyen nyálas, egyszerű és sablonos, nálam mégis működik. Sőt, a szövege is tetszik. Kap is egy nyolcast.

A- (8)

Dönci

Na, az '50-es évekbe repülünk vissza. Ez is klasszikus vokálalapokkal bíró darab, csak van benne valami bluesos is. Nem rossz, de magamtól ezt sem feltétlenül tenném fel. A kiállások amúgy egészen megkapók. A szöveget nem bonyolították túl. Kap egy erős hatost.

B (6)

Lepa

Vissza a hőskorba! '56 nagy év volt Amerikának és a rock and rollnak, de szerintem ez a szám nem annyira energikus vagy táncolható, mint sok kortársa. A szövegről meg persze ne is beszéljünk, a hatvanas évek előtt nem is nagyon léteztek a párkapcsolati dolgokon kívül zeneszámtémák. James Brownnak persze már ekkor is jó hangja volt, de nem késztet újrahallgatásra.

B (6)

Lepa

Ez egy kevésbé diszkós, sokkal komolyabb hangvételű szám annál, mint amit a mestertől (a hercegtől?) megszoktunk. Azt nem lehet letagadni, hogy igényesen ki van dolgozva, és néha még szép is, de megszeretni továbbra se tudom. És mennyire idegesít ez a nyolcvanas, puffogó pergődobhangzás! El tud rontani egy egész dalt. A szám hosszával se vagyok kibékülve: ennyi ideig még lassúzni se illik. :) Bocsánatot kérek a Prince-rajongóktól az értékelésért.

B (6)

Dönci

Ez a leghosszabb Prince-szám, amit ismerek. És az egyik legjobb is. Kiváló ballada. Kegyetlen jól áll a visongva szenvedés ennek a számnak. Ennek a dalnak biztos legendás diszkósmárolásokat köszönhet a '80-as évek. Egyébként szerintem jó a szövege is. Meg a szólója is. A végén a két perc csilingelés meg a vonósok mondjuk parasztvakítás, de azért magas pontszámot érdemel.

A- (8)

Dönci

Ez a kedvenc Ramones-dalom. Meg nyilván sok mindenkinek rajtam kívül. Eléggé emblematikus, tökösen egyszerű, mégis dallamosan slágeres (micsoda tapsbetét van a közepén, kérem). Mindenképpen és nyilvánvalóan 10 pontot érdemel. Akinél nem, annak még sok dalt meg kell hallgatnia, hogy rájöjjön, mégis igazam van. :)

A+ (10)

Lepa

Ez a szám örök klasszikus: a monoton slágeresség csúcsa, amit megkoronáz a négy soron keresztül hallható, egy hangból álló „szóló” a dal közepén. Ennél nincs se följebb, se lejjebb: egyszerűen csodás, ahogy az infantilis „pápápázás”, a háromakkordos punk, a vicces szöveg és a Beach Boys dallamossága egymásra talál benne.

A+ (10)

Lepa

Most pedig a diáklázadások évéből kapunk egy nótát. Viszont nem annyira „hippis” dalról van szó. Szinte már csendes, de mindenképp nyugis az eleje. Aztán az ének egyre inkább beindítja. Viccesek az ismétlődő női „szó-szó-mi-lá-szó” vokálok, ez a dallam nagyon emlékeztet valamire, talán egy gyerekdalra, de (vagy épp ezért) megfognak. És ha jól emlékszem, most először éreztem egy listás számnál, hogy túl rövid.

A- (8)

Dönci

Ismét Slyék. Ők is jó sok számmal meg albummal szerepelnek ezeken a RS-os listákon. De ez egy egész rövid darab tőlük. Bár a hétköznapi emberek nem is érnek többet. :D A refrénben a mondókajelleg büntet azért. Nem emlékszem erre a dalra egyébként. Nem rossz, de nem érzem az átütő erőt. A sokadik hetes lesz ez a sorban.

B+ (7)

Dönci

Ezt a zenekart sosem tudtam igazán megérteni, hosszú távon fárasztanak. Kellőképpen őrült egyébként ez a hangzásvilág, mégis megkapó a basszus. És vajon ki gondolta, hogy jó ötlet ilyen szöveget rögzíteni? :D Kap egy hetest, mert azért a csúcstól messze van még.

B+ (7)

Lepa

Maradunk a lázazás éveiben, és ismét egy csodálatos számot hallhatunk. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy korszakalkotó, ha bárki végighallgatja, soha többé nem fogja elfelejteni. Pláne a vége felé durvulnak el a dolgok, amikor a csaj elkezdi „utánozni” a tengeri élőlények hangját. De addig is kiváló zenei élményt nyújt a szögletes basszus és a monoton szintis prüntyögés. Más szó nem illik rá, mint a zseniális.

A+ (10)

Lepa

Kellemes rock and roll, nincs benne semmi olyan, ami idegen lenne a műfajtól, vagy megújítaná, de tökéletesen rendben van. Jó a ritmus, ami végigkíséri a számot, és nagyon táncolhatóvá teszi. Hihetetlen amúgy, hogy már a '77-es nóták is negyven évesek! Öregszünk, vagy mi.

A- (8)

Dönci

Ez is elég erős dallamokkal bír. Van lüktetése, hiába monoton. A '90-es évek közepe óta meg mindenkinek a Trainspotting jut eszébe erről. Sok mindent nem lehet írni erről azon túl, hogy hangulatos (mert kétséget kizáróan az). De a felső kategóriától pár hajszállal ez is lemarad nálam.

B+ (7)

Dönci

Jóféle country ez. Amit kiveszek a szövegből, az is tetszik. Érdekes, hogy itt kevésbé rekeszt Janis még, pedig az nagyon jól áll neki. A feszültség meg gyűlik a versszakok között, amit gyorsítással érzékeltetnek. A végén pedig teljesen megőrülnek, és már nem is számít, hogy van-e szöveg. Szívesen hallgatnám újra, de valahogy lemarad a felső kategóriától.

B+ (7)

Lepa

Ezt a számot nem Joplin vagy bandája írta, hanem feldolgozás, de szerintem az emberek nagy része az ő előadásában ismeri (ha ismeri). Van valami utánozhatatlan a hangjában és előadásmódjában, amibe beleborzong az ember. Annyi beleélés érződik ki a hangjából, és annyira megdobja a néha-néha belekombinált rekedtes ordibálás, hogy nem tud hidegen hagyni semmi, amit elénekel. Jó a gyorsulás is a szám végén (na igen, magának a dalnak az érdemeiről még nem beszéltem, de az is teljesen rendben van).

A (9)