2017. augusztus 19. 07:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

148. Janis Joplin – Me and Bobby McGee (1971)

Dönci

Jóféle country ez. Amit kiveszek a szövegből, az is tetszik. Érdekes, hogy itt kevésbé rekeszt Janis még, pedig az nagyon jól áll neki. A feszültség meg gyűlik a versszakok között, amit gyorsítással érzékeltetnek. A végén pedig teljesen megőrülnek, és már nem is számít, hogy van-e szöveg. Szívesen hallgatnám újra, de valahogy lemarad a felső kategóriától.

B+ (7)

Lepa

Ezt a számot nem Joplin vagy bandája írta, hanem feldolgozás, de szerintem az emberek nagy része az ő előadásában ismeri (ha ismeri). Van valami utánozhatatlan a hangjában és előadásmódjában, amibe beleborzong az ember. Annyi beleélés érződik ki a hangjából, és annyira megdobja a néha-néha belekombinált rekedtes ordibálás, hogy nem tud hidegen hagyni semmi, amit elénekel. Jó a gyorsulás is a szám végén (na igen, magának a dalnak az érdemeiről még nem beszéltem, de az is teljesen rendben van).

A (9)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr3512742406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása