Lepa

Nagyon beteg, de egyúttal játékos hangulata van ennek a számnak az elejétől kezdve. Kicsit torz vagy nem tudom, milyen az ének. Egyedi a hangulata annak ellenére, hogy előjönnek a funky disco ismertetőjegyei is. Sok a kis apróság, ami különlegessé teszi: a hülye éneklés, a szintis prüntyögések és díszítések, a samplernek hangzó elemek. Most eléggé bejön ez a cucc, akár táncolnék is rá. A vége is kellőképp fura ahhoz, hogy megmaradjon az emléke elsőre.

A (9)

Dönci

Ez tipikus diszkó a '70-es évekből. Megvannak a funkys alapok, a repetitív refrén és a furcsa szintizümmögés az egyébként egészen jól ritmusozó gitár fölött. A végén a kórust egyáltalán nem értem. De hét pontot azért hoz.

B+ (7)

Dönci

Soha nem tudta senki, miről szól ez a szám. De olyan hangulata volt, hogy mindenki dúdolta a refrént '93-ban, odaénekelve, amit kihallott belőle. A klipje is elég skizoid felnőttfejjel nézve. Kap egy nyolcast ez is.

A- (8)

Lepa

Ezzel a számmal nagyot hasított Beck a 90-es évek közepén, de aztán írt még jobbakat is, amikről sose hallottam, amíg meg nem hallgattam a legjobb albumok listáján szereplő lemezeit. Akkor rájöttem, hogy tényleg tehetséges zenész, nem egy egyszámos csodagyerek. Amúgy ma is jó ez a szám, rég hallottam, de a hangulata mindig megvesz (pedig még rappelés is van benne).

A (9)

Lepa

Ezeket a tipikus 80-as évekbeli szintialapú new wave-es dolgokat már nem annyira szeretem, tudom, hogy kéne, de a Depeche Mode-dal együtt nekem ezek nagyon „csinált” zenék, hiányolom az emberi faktort: (leszámítva az éneket) az egész olyan kimért, szögletes, mesterséges. Nyilván a szintihangzás meg a csilingelés a refrénben ebben nagy szerepet játszik, főleg, hogy a dobok hangja is teljesen elektromos (vagy annak hangzik). Élőben lehet, hogy azért jól szólna, mert jó a dallam, csak a hangszerelés idegesít.

B (6)

Dönci

Óriási new wave diszkó ez a dal. Hihetetlen, hogy mennyire meg tudott újulni a Joy Division Ian Curtis halála után (annyira, hogy nevet is váltott). És mennyire érdekes, hogy mindegyik zenekarból legenda lett. Ez a refrén meg felejthetetlen. Nálam mindenképp ér egy nyolcast ez a szám (bár az egy évvel későbbi True Faith nyomába se ér).

A- (8)

Dönci

Lennon egyik nagy teljesítménye ez is. A szöveg értelmét itt is lehet keresni, de annyira szuggesztív, a dallamvezetés és az előadás pedig annyira meggyőző, hogy nem is érdekel senkit a nyelvhelyesség vagy a jelentés. Mindenki csak azt érzi, hogy itt valami történik. Nagy nyitánya az Abbey Roadnak. Kap is egy 10-est.

A+ (10)

Lepa

Amint megláttam a szám címét a listán, tudtam, hogy 10-est kap. Ez egyszerűen tökéletes, még a Beatles cseppet sem szerény életművén belül is kiemelkedő. Egyszerre őrzi a bluesos hagyományokat, és hoz valami teljesen újat is a hippikorszak kellős közepébe. Kötelezővé tenném általános iskola alsó tagozatában.

A+ (10)

Lepa

Az az igazság, hogy Dylannek még a legmonotonabb számait se lehet megunni. Nem sok minden érdekes történik zeneileg ebben a számban, mégis annyira jó a hangulata, hogy az ember sajnálja, hogy vége van. Pedig tingli-tangli, nem újít és nem hoz énekileg se kiemelkedő teljesítményt. Nem tudom, mi a titka, de mégis mindig megfog.*

A- (8)

Dönci

Dylan bácsi ismét elénekli a magáét. Nem érzem kiemelkedőnek. Mármint ugyanannyira kiemelkedő, mint bármelyik átlagos Dylan-dal. De nyilván az énekhang miatt valamennyire mindegyik picit az. Erős hatosra elég ez most.

B (6)

*Mint azt már megszokhattuk, Bob Dylan zenéi eredeti stúdióváltozatban nincsenek fönn a YouTube-on, így itt egy élő felvételt hallhattok, de az énekteljesítmény így talán még figyelemreméltóbb. A szónak a másik értelmében.

Dönci

Ez tipikusan kellemes kávézós háttérzene. Valahogy nem tudok elmerülni benne, akármilyen jó hangja van Otisnak, és akármennyire erősek a fúvósok. Fel-felkapom rá a fejem, de ez azt jelenti, hogy mindig el is veszít valamennyire.

B+ (7)

Lepa

A Wikipédia tanúsága szerint ez nem eredeti Redding-darab, hanem már 1933-ban(!) felvette egy bizonyos Ray Noble Orchestra. Rendben van, a korához képest meg főleg. Van benne érzelem – vagy gyengédség? És egy kis gondterheltség is. Sajnos elhalkul a vége, pedig most tényleg nagy kár érte, mert pont akkor vadul be igazán. Az ilyen megoldásokat sose értettem.

B+ (7)

Lepa

Egyszerűen kezdődik, és utána se mutat fel semmiféle korszakalkotást – mégis nagyon jól össze van rakva (fokozatosan indul be, és lesz balladából egy táncolható darabbá), és persze az énekteljesítmény is kiemelkedő. Van benne valami, ami egyből megfogja az embert. Illik a mostani hangulatomhoz, de szerintem amúgy is tetszene.

A- (8)

Dönci

Lehet, hogy az én hibám, de szerintem ez tökre jól nyit. Sosem hallottam ezelőtt, de egyből megfog a zongorával. Aztán a refrénre elromlik. Kár érte. A váltásokkal viszont újra visszahoz. Na, most vagyok bajban. Nyolcasról indult, lement hatosra, visszajött nyolcasra, aztán az elnyújtott végével lement hatosra megint. Talán az erős hetes a korrekt értékelés ilyen esetben.

B+ (7)

Dönci

Hű, de jó kis fúvósokkal nyit ez a szám. Aztán az énekkel mennyire középszerű lesz. A refrénre megint visszajönnek a fúvósok, de addigra már elvesztem az érdeklődésem.

B (6)

Lepa

Van ennek is sodrása (mármint a korához képest), meg a dallamvilága se annyira elcsépelt, mint kortársainak. Azért nem üti meg a „sokszor újrahallgatnám” szintet, de érdemes volt megismerni. A basszustémák meg elég jók, azokra érdemes odafigyelni.

B+ (7)

Lepa

Ismét a hőskorba repülünk, az ötvenes évek második felébe. Elég tipikus szám, de aranyos, és nagyon úgy hangzik, mint egy komoly hatás a Beatles korai korszakára – akár ők is játszhatnák. Ennek ellenére mai füllel átlagos.

B+ (7)

Dönci

Hű, ezt a számot nagyon szeretem. Tökre egyszerű, egyértelmű szövegek, mégis annyira belemászik az ember fülébe és szívébe, hogy kitörölhetetlen. Na, az ilyen számokat kellett volna csak feltenni a listára az ötvenes évekből. Ezeknek van helyük itt szerintem.

A- (8)

Dönci

Ezek szerint nem is Patti Smith találmánya volt a Gloria lebetűzése (amit a U2 meg a RHCP is továbbvitt aztán). Mindig tanul az ember valamit. Egyébként hangulatos darab ez is. Egyre többször írom le, hogy a The Doors biztos tőlük tanult, szóval lehet, hogy mégsem volt olyan eredeti zenekar az sem, mint korábban gondoltam. :)

B+ (7)

Lepa

A Gloria név betűzése először a Green Day Viva la Gloria c. számában jött elő életemben, úgyhogy meglepődtem, amikor kiderült, hogy Patti Smith is elsütötte már. És most még nagyobbat lepődtem, mert ezek szerint nem is Patti találta ki, hanem a Them. Vagy már addig is, időtlen idők óta betűzték az emberek ezt a nevet a dalaikban? Amúgy jó kis lendületes számról van szó, van sodrása.

A- (8)