Lepa
Ezeket a tipikus 80-as évekbeli szintialapú new wave-es dolgokat már nem annyira szeretem, tudom, hogy kéne, de a Depeche Mode-dal együtt nekem ezek nagyon „csinált” zenék, hiányolom az emberi faktort: (leszámítva az éneket) az egész olyan kimért, szögletes, mesterséges. Nyilván a szintihangzás meg a csilingelés a refrénben ebben nagy szerepet játszik, főleg, hogy a dobok hangja is teljesen elektromos (vagy annak hangzik). Élőben lehet, hogy azért jól szólna, mert jó a dallam, csak a hangszerelés idegesít.
B (6)
Dönci
Óriási new wave diszkó ez a dal. Hihetetlen, hogy mennyire meg tudott újulni a Joy Division Ian Curtis halála után (annyira, hogy nevet is váltott). És mennyire érdekes, hogy mindegyik zenekarból legenda lett. Ez a refrén meg felejthetetlen. Nálam mindenképp ér egy nyolcast ez a szám (bár az egy évvel későbbi True Faith nyomába se ér).
A- (8)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.