Lepa

Ezek közül az ősi blues-előadók közül egyértelműen az egyik legjobb a Howlin' Wolf, főleg az énekstílusa miatt, ami annyira rekedtes, hogy már szinte megelőlegezi a metált és egyéb olyan stílusokat, ahol nem szépen, hanem vagányan kell énekelni. Kortársaihoz képest sokkal kevésbé unalmas is ez a szám, akármennyire is egyszerűek az alapjai. Szóval becsusszan az élvonalba.

A (9)

Dönci

Ez nagyon kemény kis gyilkos hangzás ezzel az énekhanggal. Jó kis bluesokat nyomott ez a banda is. Jók a kis minimálgitárok és a magas hangon játszó zongorák, amik ellensúlyozzák ezt a rekedtséget. Simán hoz egy nyolcast. :)

A- (8)

Dönci

Sosem hallottam ezt a számot, legalábbis felidézni nem tudom. De tetszenek a vonósok. Sőt, az előadó neve se mond semmit. Kár, pedig többször hallgattam volna már, ha hallottam volna ezelőtt. :)

A- (8)

Lepa

Furcsa hangulata van ennek a dalnak. Jók a dallamok és a harmóniák, szép magasan tudnak énekelni a bácsik. Nem hallottam még erről a zenekarról egyébként, de lehet, hogy egyszer kicsit jobban utánajárok. Azért elég sok érdekes dolog volt a 60-as években, ezek a hegedűvel megtámogatott beatzenék például sokkal jobban tudnak tetszeni, mint a mai popzene.

A- (8)

Lepa

Ez is hihetetlenül egyszerű alapokra épülő, mégis teljesen hibátlanul működő nóta. Ráadásul az ének se nevezhető semmilyen szinten profinak – ha nem is jobban, de ugyanígy nagyon sok átlagember is el tudná énekelni. A női dududúk viccesen ellensúlyozzák a kiemelkedő vokális teljesítmény hiányát. Még a szövegnek kéne egyszer utánajárnom, mert nem tudom, miről szól. De így is majdnem perfekt élmény.

A (9)

Dönci

Szegény Lou Reed sincs már köztünk. De ez is egy örökérvényű darab marad tőle az utókornak. Kellőképpen erős szöveg, monoton, de magába szippantó basszustéma. A tüptürüppözés meg egyenesen fantasztikus. Kár, hogy a hangminőség nem az igazi. Mármint elbeszélgetnék a hangmérnökkel (persze 45 évvel később könnyen beszélek). Nem ér fel a csúcsra, de 9 pontot hoz.

A (9)

Dönci

Na, ezt meg a Pretty Woman c. film tette ismét híressé. Egyébként eléggé jó zenei alapja van, sőt a szám sem rossz. Szerintem ez is hetes lesz.

B+ (7)

Lepa

Na, legalább azt is megtudtam, hogy „Oh” is van a számcímben, és nem simán pritivumen. Szépen lassan megyünk vissza az időben. Most hallgatva (ezerszer hallottam már) egyébként el tudom képzelni akár Beatles-számnak is, és az időpont is stimmel. Roy Orbison egész sok számmal képviselteti magát a listán, ezért innen is gratulálok neki. Ennek a dalnak bizony tagadhatatlan a poptörténeti hatása.

B+ (7)

Lepa

A számcím- és a témaválasztást nem vitték túlzásba. Ez a második legnépszerűbb téma a szerelem után. Illetve van még a harmadik lehetőség, a „táncoljunk, szerelmem”. Amúgy zeneileg hangulatos szám, saját kategóriájában nem lehet belekötni, és az előadói beleélés is lejön hallgatáskor.

B+ (7)

Dönci

Na, ez már a pogósabb és őrültebb darab ettől a bandától. Nem nagyon hagynak kérdést arról, miről szól ez a szám. Mindenesetre eddig a legjobb szám tőlük ezen a listán.

B+ (7)

Dönci

Hűha, nyolcperces diszjkószám a '70-es évekből. Baj lesz ebből… Igazából nincs belőle baj, csak úgy elfolyik a háttérben. Sokat nem tesz hozzá az életemhez, de legalább nem fájdalmas hallgatni. Egy hatost simán hoz.

B (6)

Lepa

Hú, ez aztán a tipikus ősdiszkó! Az első taktusoktól kezdve tudja az ember, hogy késő 70-es vagy korai 80-as számról van szó, és szinte egyből táncra akar perdülni. Egyetlen bajom vele, hogy nagyon el van nyújtva, így nem nyújtja ugyanazt a fílinget, mint mondjuk egy Stayin' Alive, pedig abból a fajtából való.

B+ (7)

Lepa

Eléggé hasonlít a nemrégiben hallgatott Waters-számra. Kicsit olyanok ezek a régi blues-nóták, mintha egymás feldolgozásai lennének. Ugyanakkor tagadhatatlanul jó hangulatot sugároznak. Ha akkor éltem volna (és Amerikában persze), biztos ilyeneket hallgattam volna.

A- (8)

Dönci

Muddy Waters ismét ugyanolyan bluest írt, mint amilyet mindig. Itt talán több a szóló, mint a Mannish Boyban, és amúgy nem is hangzik rosszul. De sokban nem tér el azért. 7 pontot ez is hoz.

B+ (7)

Dönci

Ez de jó kis swing. Ú, micsoda furulya (fuvola?) van itt a háttérben. Szétszólózzák ezt is, ahogy kell. Az ott már-már jazz. Egy kávézóban a háttérben tökéletes lenne. Kap egy nagyon erős hetest.

B+ (7)

Lepa

Emlékszem erre a srácra, nehezen tudtam bárhová tenni: popnak túl egyedi, rocknak túl lágy, ráadásul evickél a stílusok között: egyes számai sima énekes/dalszerzői próbálkozások, de például ez egész jazzes, néhol R&B-s. Mindenképpen jó viszont, főleg a fuvola teszi nagyon egyedivé. Többszöri újrahallgatást is megérdemel.

A- (8)

Lepa

Ez valakinek az elvesztéséről szól, ha jól értem az első sorát. Ahhoz képest nem annyira szomorú. Olyan kicsit tingli-tangli, bár jól meg van írva. Az énekhang kellemes, egy kicsit több tökösséget vagy energiát szívesen hallanék.

B (6)

Dönci

Hű, ez elég jó kis balladának indul. Nem annyira tudnék belekötni. Valahogy olyan határmezsgyén táncol, hogy nem lesz végtelenül nyálas számomra (pedig megvan benne az a potenciál is). Valami megmenti tőle, és emiatt a valami miatt lesz jó darab. Adok is neki egy nyolcast hirtelen.

A- (8)

Dönci

Ez a The Clash talán leghíresebb felvétele. 2016-ban meg a Stranger Things c. sorozatnak köszönhetően reneszánszát élte újra. Jóféle, hangulatos, erőteljes darab. Szép íve van, jó a pogó a közepén. Minden a helyére kerül. Se hozzátenni, se elvenni nem lehet belőle szerintem. 10 pontra ítéltetett.

A+ (10)

Lepa

Ez is óriási klasszikus. Azért vicces, hogy a Clash legnépszerűbb számainak nagy részét Mick Jones énekli, nem Strummer (Train in Vain, Should I Stay...). Amúgy az is hozzátartozik a szám történetéhez, hogy nem a megjelenésekor volt legnépszerűbb, hanem amikor (jóval a feloszlás után) eladták egy Levi's reklámhoz. Nekem egy is akkoriból származó kislemezen van meg többek között. Jó kis dal, megvan benne a punkos él, mégis ez már valami teljesen más, és a felépítése se hagyományos a tempóváltások miatt.

A+ (10)