Lepa

Az azonos című albumot is meghallgattuk már, az se tetszett, meg ez a szám se. Ahogy tegnap Madonna esetében, most továbbra is fenntartom, hogy a 80-as évek diszkózenéje nagyon nem nekem való. Szerencse, hogy akkoriban kicsi voltam, és nem járhattam diszkóba (bár ott lehet, hogy Korda Gyurit hallottam volna...)

B- (5)

Dönci

Milyen furcsa, hogy Prince se él már. A dal címére emlékszem még az 500 lemez idejéből, viszont a szám nem maradt meg. Valamiért ma egészen viselhető (nem tudom, mit írtam akkor). Jó a monoton kotyogás és a hipnotikus basszus. Ráadásul a szöveg is jó (már amennyit értek belőle). Lehet, hogy Prince-től egy-egy dalt kéne mindig hallgatnom, akkor szeretném. Korrekt hetes.

B+ (7)

Dönci

Gyerekkorom (és középső nővérem) nagy kedvence. Igazából már kiskoromban is bejött. Amióta a szövegét is értem, jobb lett. Ráadásul a kb. 3 db középiskolai társastánc-óránkon ez is előjött. Aki erre nem rázza a lábát (vagy nem érez rá késztetést), valószínűleg nem rendelkezik jó ritmusérzékkel. Valahogy ez az időszak tekinthető és tekintendő szerintem Madonna csúcsteljesítményének (bár valószínűleg a rajongók és a köztudat a Ray of Lightot mondaná 8 vagy hány évvel későbbről). Itt meg épp időben jön a kiállás a karcoló gitárokkal. Sokszor leírtuk már mindketten, az elhalkulásért kár. De mindenképp felsőbb kategóriás.

A- (8)

Lepa

Ezt talán mindenki ismeri, aki hallgatott már rádiót. Nehéz elmenekülni előle, a maga korában nagy sláger volt, még én is ismertem, pedig nem akartam. Objektívan osztályozva és a hatását tekintve muszáj kapnia egy felső kategóriás értékelést, bár mondanom se kell, a nyolcvanas diszkópop (főleg Madonna) nem az én világom. Az viszont érdekes, hogy 5 és fél percnél is hosszabb, nem gondoltam volna.

A- (8)

Lepa

A címben a helyesírás már majdnem olyan, mint a Die Antwoord szövegeiben. Amúgy annak ellenére, hogy úgy kezdődik, mint egy átlagos nyolcvanas diszkószám (amúgy '78-as, és a korszellemnek megfelelően szörnyűek is a külsőségek), Rod Stewart jó kis rekedt hangja megmenti a középszerűségtől, különösen a refrénben. Az biztos, hogy táncolható a szám, biztos vagyok benne, hogy nem egy amerikai lagziban lement már. Egy kicsit hosszúra lett nyújtva érzésem szerint.

B+ (7)

Dönci

Ennyire funkys beütést nem vártam Rod Stewarttól. Ráadásul, amint belép a szinti, rájövök, hogy ismerem is, mert óriási sláger. De sosem párosítottam ezt a hangzást Roddal. Nem tudom, 5 és fél perc után is bejön-e majd, de az első másfél perc teljesen vállalható. Négy perc után már lépnék tovább. De 7 pontot simán hoz.

B+ (7)

Dönci

Ez egy aranyos kis country-blues, de nem több ennél. A szájharmonika hangulatos, viszont nem emelkedik ki nálam semmilyen szinten a tömegből. Kap egy korrekt hatost.

B (6)

Lepa

Ez a szám rajta van a Red Headed Stranger albumon, amit már meghallgattunk az 500 legjobb album listáján. Azonban nem ismerős, ami nem is csoda, én csak egy átlagos countrynótát hallok. Mondjuk jó nyugis meg lazulós, a jobbik fajtából való. 

B+ (7)

Lepa

Nem rémlik ez a szám, de királyos, bejön. A refréntől kezdve már felidéz valamiféle hallgatási emlékeket. Ezek a finomabb (és változatosabb) hangszerelésű nóták sokkal jobban bejönnek tőlük, mint a sima rockslágerek. Itt például a fuvola (furulya?) adja hozzá a szükséges pluszt. Kábé egy szinten van a tegnap hallgatott Beatles-slágerrel, jó kis év volt ez a '67-es is.

A (9)

Dönci

Ezt a dalukat nagyon szeretem. És kevés olyan RS-nóta van, amit magamtól feltennék. A fuvola csodás benne. Jók a verzék, és épületes a refrén. 9 pontot simán hoz.

A (9)

Dönci

Talán a kedvenc Ringo által énekelt dalom a zenekartól. Kellő humorral, jó ritmussal és tanulságos szöveggel megáldva. A vokálok fantasztikusak. Muszáj lesz 10 pontot adnom neki.

A+ (10)

Lepa

Na igen, James Brownnal egy időben már ilyen jó kis zenék is voltak. Jó kis nóta ez a Bors Őrmester albumról. Nem is kérdéses, hogy A, de azon belül nem pluszos.

A (9)

Lepa

Jó kis hangulata van. Az alap ugyanolyan minimál, mint általában a James Brown-számokban, mégis táncra perdít, és hangulatba hoz. És persze vagány a szövege, pont a hippimozgalom nagy évében született. Kap egy közepesen erős hetest.

B+ (7)

Dönci

Hát, ez a dal is olyan, hogy túl sokat ismételnek benne, ráadásul ének nincs is igazából. James Brown valahogy sosem lesz a kedvencem. Két perc után már kellőképpen unható. És még négy hátravan.* Nem lesz jó vége…

B- (5)

*Nem tudom, milyen verziót hallgattunk, ez a YouTube-os persze sokkal rövidebb. De talán ennyi is elég belőle. :) (Lepa)

Dönci

Wow, úgy kezdődik, mint egy kiváló The Church-szám. És nem is ad alább. Érződik rajta a The Clash hatása is. Ami nem probléma egyáltalán. Kicsit előremutat a new wave felé is. Sajnos rég volt ilyen jó dal a listán.

A (9)

Lepa

Születésem évében járunk. Valószínűleg akkor Magyarországon nem sokan hallgattak Jamet. Nem nagyon tudom hova tenni, van egy kis punkos éle, de annál lenyugodottabb és lazább a hangulata. Hallottam már róluk, de nem ismertem se ezt a számot, se másikat nem tudnék mondani. Ez alapján a nóta alapján nincs is kedvem jobban utánajárni a zenekarnak. Nem rossz, csak túl semmilyen.

B (6)

Lepa

Még két évet lépünk vissza az időben, ez már tényleg elég korai rádiósláger a rakendroll egyik legfontosabb évéből. Amúgy elég jó, annak idején biztos nagyokat buliztam volna erre, ha pár évtizeddel korábban születek.

B+ (7)

Dönci

Ez már hangulatosabb '50-es évekbeli darab. Jó kis ritmusa van, a fúvósok is a helyükön. Szóló meg minden, ahogy illik. Kap egy hetest.

B+ (7)

Dönci

Subidubis refrén és nyitány. Igazi '50-es évekbeli hangzás. Ennyiben ki is merül számomra.

C+ (4)

Lepa

Ez is tipikus régi R&B, az első két akkord után (dó-lá) már lehet tudni a második kettőt (fá-szó) (ábécésen G-e-C-D). Ezeket neveztük régen dó-lá-fá-szó számoknak Gyüdi Sanyi barátommal. Amúgy nem rossz ez se, csak pont olyan, mint a többi.

B (6)