Dönci
Gyerekkorom (és középső nővérem) nagy kedvence. Igazából már kiskoromban is bejött. Amióta a szövegét is értem, jobb lett. Ráadásul a kb. 3 db középiskolai társastánc-óránkon ez is előjött. Aki erre nem rázza a lábát (vagy nem érez rá késztetést), valószínűleg nem rendelkezik jó ritmusérzékkel. Valahogy ez az időszak tekinthető és tekintendő szerintem Madonna csúcsteljesítményének (bár valószínűleg a rajongók és a köztudat a Ray of Lightot mondaná 8 vagy hány évvel későbbről). Itt meg épp időben jön a kiállás a karcoló gitárokkal. Sokszor leírtuk már mindketten, az elhalkulásért kár. De mindenképp felsőbb kategóriás.
A- (8)
Lepa
Ezt talán mindenki ismeri, aki hallgatott már rádiót. Nehéz elmenekülni előle, a maga korában nagy sláger volt, még én is ismertem, pedig nem akartam. Objektívan osztályozva és a hatását tekintve muszáj kapnia egy felső kategóriás értékelést, bár mondanom se kell, a nyolcvanas diszkópop (főleg Madonna) nem az én világom. Az viszont érdekes, hogy 5 és fél percnél is hosszabb, nem gondoltam volna.
A- (8)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.