Dönci
Már az első dalból világos, miért a gitárosról van elnevezve a zenekar. Nem a 2. szám szólt a Vissza a jövőbe 1-ben? Mindenesetre ismerős. Mindegy, mert a 3. számmal bukta mindenki a virginséget. :D Eddig az I'm the One a legjobb, bár a subidudizás azért meglepett. :D Az Atomic Punk sem rossz. Hoppá, egy klasszikus country. De nem hat rosszul, csak fura az előzményekhez képest, a keményítés nem sok jót tett neki, úgy még furább lett. Nem volt rossz élmény, de magamtól nem hallgatnám. A maga korában biztos menő volt. :D
B- (5)
Lepa
A borító alapján kicsit félek ettől az albumtól: pózolós stadionrockra számítok. Be is jött a számításom asszem. Hú, de unalmas és lassú ez az első szám ahhoz képest, hogy kemény rock akar lenni. Na jó, az Eruption gitárszólója előtt azért le a kalappal. Az Ain't Talkin Bout Love riffje pedig világhírű, bár asszem egy Apollo 440-számból ismerem. Buktam a szüzességet megint. Az I'm The One egyszerűen szörnyű. Az azt követő szám is. Utána se tudok semmit kiemelni. Az Ice Cream Man countryssága igazi felüdülés, pedig az se nagy szám. A végére sikerül is elrontani. Ugyanazt érzem, mint a Def Leppardnál, a zenekar önmaga és a rock egy egész korszakának paródiája. Két említésre momentumát (2. + 4. szám) azért meghallgattam újra. Ezek miatt kegyelemből C+.
C+ (4)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.