Lepa

Szerintem nincs vita arról, hogy ez a legfontosabb magyar rockopera, de talán az egyik legjelentősebb modern magyar zenemű is. A történet fontos és a mai napig aktuális, a zenei megvalósítás mai füllel is tökéletes. ha egy külföldinek megmutatnánk, az is rájönne az aktuális dal hangulatából, hogy éppen milyen jellegű dolog történik, annyira jó leképezi és támogatja a szövegeket a zenei aláfestés (bár az „aláfestés” szó lehet, hogy lekicsinylés esetünkben). És bár az 500-ból legalább kétszáz albumnál elmondtuk, hogy egyben kell őket meghallgatni, de ismét elmondjuk, mert egyrészt ez elsősorban egy albumajánló blog, másrészt pedig rockoperákat csak egyben szokás fogyasztani. „Mintának” viszont egy olyan dalt választok, ahol István és Koppány vitatkozik, mert azok a legjobbak.

Ha csak egy számra van időd: Nincs más út, csak az Isten útja

Dönci

Vajon létezik-e olyan 5 évnél idősebb magyar, aki nem hallotta valamilyen formában (előadás, tévéműsor, bakelit, CD stb.) ezt a zenei anyagot? És vajon mit lehet erről elmondani, amit eddig nem sikerült? Talán azt, hogy zseniális. Egyrészt, mert elképesztő íve van a történetnek és a daloknak, másrészt, mert a szövegek fergetegesek, harmadrészt, mert a legnemesebb értelmű magyarság-összetartó erővel bír ez a rockopera. Az meg, hogy a megjelenéskor gyakorlatilag a (magyar alternatív) rock és a musical legnagyobb alakjai tűntek fel, szintén kalapemelést ér. Szóval ha valaki nem tette meg, hallgassa végig, az egy szám meg mondjuk a Nem kell olyan isten lesz (de lehetne bármelyik).

Ha csak egy számra van időd: Nem vagyunk még hozzád méltók (Nem kell olyan isten)