Dönci

Az '50-es évek rock 'n' roll-sablonjai határozzák meg az első lemezt. Természetesen a Great Balls of Fire helyet kap. Viszont stílusában az sem üt el a többitől. A lemez vége meg country. A 2. lemez meg ugyanott folytatja. Mennyiszer beleénekli a saját nevét a szövegekbe? Már durvábban nyomja, mint Lovasi. :D Azért kezd fárasztani ez a muzsika hosszú távon. 6 számmal a vége előtt világos, hogy nem méltó a lemez a címéhez. Avagy, ha ezek a killerek, milyenek a fillerek? Az első szám, ami megfog a 2 lemezen a Middle Age Crazy, annak jó a dallama és a szövege is (amennyit kiveszek belőle). Az Over the Rainbow átdolgozása se rossz. Hát, azért ez így túl sok volt, és túl kevés emelkedett ki. Legyen ez is négyes.

C+ (4)

Lepa

Szégyenszemre azt hittem, ez az albumcím a Sum 41-tól származik. Jó zene ez amúgy, de kíváncsi vagyok, nem unom-e meg egy óra után… Korukhoz képest jó pörgős, gyors számok ezek (pl. az It'll Be Me). Az All Night Long is jó. Szeretem a régi rockabillyt. A Whole Lotta Shakin'-t pedig ismerem valahonnan szerintem. A Money is jó - nem a Bitlisz dolgozta később fel? De. Ahogy látom, ez már itt is feldolgozás, nem saját. A Don't Let Me Cross Overben meg jól jön a női vokál egy kis változatosság kedvéért. Viszont ez már inkább country, mint R&R, és az utána levő is. Az Invitation to Your Party szövege egész jó. Igazából elég is lenne ez az egy lemez bevezetésnek, de még hátravan egy... A második lemez nyitószáma jó kis szakítós countrynóta - viszont eltűntek a rock&roll számok sajnos. A Once More with Feeling pedig jó számcím, azóta szállóigévé (és Placebo-albumcímmé) vált. A Please Don't Talk About Me azért még hozza a régi lendületet. A No Headstone On My Grave is király. Over the Rainbow: ki ne ismerné – bár így még nem hallottam. No, hát ennek is vége. Szokás szerint egylemezes válogatást is össze tudnék állítani a kétlemezesből, de az biztos, hogy alapos betekintést adott JLL zenéjébe, és nem is rosszak a számok.

B+ (7)