Dönci

Rossz szóviccel élve: egy elég Muse-ikális csapatról beszélünk. A nyitányban már biztossá válik, hogy az előző lemezen megpendített elektronika tovább él majd. Aztán meg gigaslágerek jönnek sorban (kíváncsi lennék, hány rajongót köszönhetnek a Twilight-szériának amúgy). Ami bizonyosan felülmúlhatatlan ezen a korongon: a Starlight tapsoltatós dobjai, a Supermassive Black Hole tökéletes gitárdiszkója, az Invincible gyönyörű balladája és a Knights of Cydonia western science fictionje. De mivel ezt a korongot is sokat hallgattam annak idején, így a mai választottam is az lesz, ami nem volt klipes, és épp a legnagyobb hatást teszi rám. Hűha, nehéz lesz: a Map of Problematique, az Assassin, az Exo-Politics és a City of Delusion is versenyben van.

Ha csak egy számra van időd: Exo-Politics

Lepa

A Muse csúcslemeze ez – bár lehet, hogy több csúcslemezük is van. Mindenesetre a többszörös platinalemez státusz semmi kétséget nem hagy afelől, hogy komoly műről van szó. Találhatók rajta abszolút csúcsslágerek (Starlight; Supermassive Black Hole), de én valamiért az Invincible c. nótát csípem legjobban: tökéletes az íve, ahogy felépíti magát – így kell popdalt írni, kérem szépen. De ahogy az igazi klasszikus albumoknál lenni szokott (és ez tényleg az), nem ül le a második felére sem, hanem az utolsó két szám is hozza ugyanazt a színvonalat, mint az elsők. Minden valamirevaló zenegyűjtő gyűjteményében ott a helye ennek a lemeznek, hacsak valami furcsa indok miatt nem szereti a Muse-t. Sajnálom őket.

Ha csak egy számra van időd: Invincible