Lepa

A Muse egyik legjobban sikerült albuma ez a telt hangzású, kidolgozottságát tekintve már-már rockoperai magasságokban szárnyaló lemez. Nem mintha egyéb albumaikon a kidolgozottság elégtelen lenne, sőt. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire meg van írva minden egyes hangjegy, a gitárriffek és -szólók, a zongora- és szintitémák, a ritmusszekció vagy éppen a hatalmas terjdelmet bejáró énekszólam. És ahogy már korábban említettem, úgy tud az egész művészi hatást kelteni, hogy közben nem nyálas, hanem zúzós. Remek zenészek a srácok, ehhez nem fér kétség; de mindez mit sem érne, ha nem slágerek potyognának ki a kezeik közül. Ők azonban értenek ahhoz, hogy ráadásul befogadhatóan tálalják mindezt a zenei zsenialitást. Nagy sláger az albumról a Time Is Running Out, a Hysteria, a Butterflies and Hurricanes, a Stockholm Syndrome és még sorolhatnám. Érdemes megismerkedni minddel, ha valaki lemaradt volna annak idején a lemezről.

Ha csak egy számra van időd: Hysteria

Dönci

2003-ban a Muse nagyot ugrott előre az Origin of Symmetrytől, hiszen visszább szorították a megalomán dalszerkezeteket, és elkezdtek olyan slágereket írni, amik még mindig kellően alternatívak és érdekesek maradtak ahhoz, hogy a törzsközönségnek bejöjjenek, azonban nyitni tudtak egy szélesebb réteg felé. Nem tudom, hogy ebből mennyi volt a tudatos döntés, mindenesetre egy gyakorlatilag hibátlan lemezt hallgatunk ismét. Mivel ezt a korongot is régen hallgattam egyben, ezért ma olyat választok, amire nagyon rá fogok csodálkozni, hogy miért nem pörgetem gyakrabban a lejátszóban. Ez pedig az Endlessly lesz az elképesztő lüktetés miatt. A slágereket egyébként vélhetően az is ismeri, aki nem akarja, úgyhogy én még kiemelném a Falling Away with You, a Thoughts of a Dying Atheist és az Apocalypse, Please című dalokat is.

Ha csak egy számra van időd: Endlessly