Lepa
Hangulatos blues-zene, ha lesz blues-kávézóm, ez is szólni fog benne. Jók a gitártémák és az énekhang is, meg van egy ma már utánozhatatlanul régies jellege a hangzásnak. A gyorsabbak jobban tetszenek, mint a lassabbak, de egyet se akarok kiemelni, mind jó a maga nemében. Nyolcasnak indult, de a vége felé azért lankadt a figyelmem.
B+ (7)
Full Virgin Listener Achievement
Dönci
Régen volt már ilyen beat-blues lemez. Az első szám nem is rossz, egész hangulatos. Még az '50-es éveket idézi. A The Red Rooster pedig klasszikusabb blues, ráadásul nem is rossz, csak kicsit hamar ér véget, még hallgattam volna a gitárnyúzást. A Wang Dang Doodle is bejön, valahogy most elkapott ez a hangulat. :) A Spoonful is ügyes. A Going Down Slow zenéje jobban tetszik, mint a szavalás alatta. A Back Door Manről inkább nem írom le, milyen szexuális dolog jutott eszembe :D, mindenesetre a dal bejön, bár ott is főleg a zene, nem az ének. Az utolsó szám csak közepes. Kellemes volt, de magamtól nem biztos, hogy betenném. Azért 7 pontot simán ér.
B+ (7)
Full Virgin Listener Achievement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.