Lepa

Bár már a Soviet Kitsch-en is volt pár nagy sláger, eladások szempontjából ez a negyedik sorlemez volt a Regina Spektor első igazán sikeres albuma – be is aranyozódott több országban. A lemez címére reflektálva azt is mondhatnám, itt kezdhetett el reménykedni a befutott zenészi karrierben. Hihetetlen, hogy mennyi mindent ki lehet hozni egy énekhang és egy zongora kombinációjából, még akkor is, ha pár díszítőhangszer azért fel-felbukkan a dalokban. De azért nagyjából szólóalbumról beszélünk, azon belül viszont a legváltozatosabb és legötletesebb fajtából. Nagy kedvenceim a Fidelity, a Samson, az élő albumon már kiemelt Hotel Song, a vicces On the Radio és a szándékosan minimalista That Time. Arról nem is beszélve, hogy tökéletes orosz kiejtését is megvillantja az Après Moi c. dalban (nem elírás, francia a refrén, de a szöveg egy része Blok verse eredeti orosz változatban). Legalább ezeket érdemes ismerni innen.

Ha csak egy számra van időd: Samson

Dönci

Regina Spektort meg kell zabálni, annyira cuki a „hea-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-art” vokál a Fidelityben. Emlékszem, egyből magával ragadott az a dal. Sajnos CD-n az európai kiadás van meg, amely a Summer in the Cityvel véget ér, de ettől függetlenül elképesztő korong ez. Megvan benne minden, amit szeretünk a blogon: egyedi hangzás, a System of a Downt meghazudtoló váltások és kiállások (kicsit nagy túlzással), furcsa ritmusok, zseniális ének, jó szövegek. Nincs mibe belekötni, egyszerűen végig kell hallgatni, és kész. Erre pedig a legjobb módszer, ha az elején kezdjük.

Ha csak egy számra van időd: Fidelity