2019. május 28. 00:02 - Az 500 legjobb album 2 arca

2. The Cure – The Head on the Door (1985)

head.jpg

Dönci

Sok mindent el lehet mondani a The Cure-ról, csak azt nem, hogy nem változatos. Aki az atmoszférikus, mély és éteri zenéket szereti, hallgassa meg a Disintegrationt, aki eklektikus, és kicsit ezt, kicsit azt hallgatna, annak a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me tökéletes választás, aki pedig szereti a ritmusos, egyedi slágereket bombasztikus szöveggel, az ne keressen tovább: annak itt a The Head on the Door. Gyakorlatilag minden dal különböző, a hangulat mégis egységes. Arról nem is beszélve, hogy mai füllel is bőven megállja a helyét a piacon. Ódákat lehetne zengeni az Inbetween Days dobjairól és akusztikus hangvételéről, a Kyoto Song távol-keleti szintijéről, a Six Different Ways ütemeiről és furulyájáról, a Push riffjéről, a Close to Me basszusáról vagy az A Night Like This szaxiszólójáról, de mégis inkább azt javaslom, hogy 37 percet szánjunk erre a 10 dalra, mert annyira kompakt és zseniális ez az örök érvényű dalokat tartalmazó a korong, hogy nem is szívesen emelek ki csak egyet.

Ha csak egy számra van időd: Six Different Ways

Lepa

Lehet, hogy egyeseket meglep, hogy pont ez a legmagasabb helyen végzett Cure-album számunkra (talán a Disintegration előzné be, ha az nem szerepelt volna a Rolling Stone-nál). Viszont most újrahallgatva is 100%-ig biztos vagyok benne, hogy megérdemli. Gyakorlatilag minden szám tökéletes, legtöbbjük ráadásul egyszerre befogadható és slágeres, mégis tipikusan cure-os, tökös és kicsit sötét. A Push kezdésénél, a Kyoto Song japános csilingelésénél, az Inbetween Days sodró lendületénél, a Close to Me összetéveszthetetlen ritmusánál nehéz jobb dolgokat találni a 80-as évekből, de az is zseniális például, ahogy az A Night Like This borús, szomorú hangulatába játszi könnyedséggel és természetességgel beúszik egy szaxofonszóló, és tényleg odaillik. A Sinking pedig emlékeztet minket a végén arra, hogy mégiscsak egy elvont, éteri és monumentális hangzású zenekarról van szó, amelyik még az egyik legpoposabb lemezén se tagadja meg gyökereit. Mestermű, slussz-passz.

Ha csak egy számra van időd: Close to Me

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr9214847524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása