Lepa
80-as pop – nem a kedvenc stílusom. Lássuk. A lassabb, kevésbé diszkós számok tetszenek (pl. Mercy Street). Az In Your Eyes elmegy dallamilag, de kissé már nyál. És szörnyű a szintihang. A Don't Give Up is jó. Meg valamennyire a We Do What We're Told is. Három és fél jó szám 46 percben – ez most egy ötösre elég.
B- (5)
Virgin Listener Achievement
Dönci
A Red Rain elég erős kezdés, tökre bejönnek a harmóniák belőle. Jól játszik a hangjával is a bácsi (pedig, mint pár élő felvételből kiderült számomra, nincs neki sok). Na, ha a többi dal is megugorja ezt a szintet, 10-es lesz a vége. A Sledgehammer klipje nagyon híres – kíváncsi voltam, most tetszik-e a dal, mert régen hallottam, és akkor nem szerettem. Van, ami nem változik. A Don't Give Up ismét egészen kiváló, Kate Bush hangja jól kiegészíti a dalt. A That Voice Again közepes, nem ad hozzá semmit a lemezhez, de a hangszerelése érdekes. Az In Your Eyesról valamiért Az oroszlánkirály jut eszembe (biztos az afrikai törzsi témák miatt), de nem rossz egyáltalán. Na, a Mercy Street megint egy 10-es dal. Hm, a Big Time zeneileg Michael Jackson is lehetne – még eldöntöm, hogy ez jót jelent-e. A We Do What We're Told (Milgram's 37) eléggé hangulatos, bírom az ilyen spirituálisabb jellegű darabokat. A This Is the Picture (Excellent Birds) a végén nem indul rosszul, de a közepére uncsi lesz. Végül hetest kap csak.
B+ (7)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.