Lepa

Jajjaj, ezt hosszúnak fogom érezni szerintem… régi R'n'B/soul, ráadásul antológia, sok számmal, lassú tempóval… mondjuk maguk a számok nem annyira hosszúak szerencsére. Az I'm So Proud aranyos, de igazából ez is ugyanolyan, mint a többi. A People Get Ready is aranyos (más szavam sajnos nincs erre a zenére). A Woman's Got Soul is elmegy. A második CD-re azért már rendesen unom a műfajt. Mondjuk kicsit modernebb számok is vannak rajta, de nem váltja meg a világot. Remélem, már nem sok antológia van a listán, pláne soulzenéből. Ó, a Pushermant szerintem már hallottam, ismerős a szövege néhol, meg a dallama is. Szerintem feldolgozást hallhattam valahol talán. De lehet, hogy csak képzelődöm. Utána meg már rendesen várom a végét. Szörnyen hosszú volt ez a dupla album.

C+ (4)

Dönci

Hát, elég furcsa, hogy '61-től kezdődik ez a válogatás, mert tökre azt érzem, hogy az '50-es évek dalait hallom. Mindegyik 2 és fél perc, és mindegyik a szerelemről szól. Valaki megbántott valakit, valaki keres valakit vagy valaki megtalált valakit. Ritkán ezek valamilyen kombinációja. Az Amen elég jó, mert végre nem ugyanolyan, mint a többi. Tetszik a katonai meneteléses ritmus alatta. Sok mindent elmond a lemezről, hogy a 14. az első darab, amit ki tudok emelni... A Woman's Got Soul megint bejön, semmi extra, de valahogy kicsit új íz szintén az eddigiekhez képest. A You've Been Cheatin' szövege helyenként egészen vicces, úgyhogy azt is a pozitív darabok közé emelem. :) A We're Rolling on (Part One) is tökre hangulatos. A Move On Up meg már diszkó a '70-es évekből, de valahogy jól esik hallani most, az sem zavar, hogy 8 percnél is hosszabb. A (Don't Worry) If There's a Hell Below, We're All Going to Go megszólítása – „Sisters, niggers, whities, jews, crackers!", – elég érdekes. Aztán meg belecsapnak ismét a diszkózásba. És megintcsak nem zavar. Úgy érzem, munkássága vége felé sokkal jobb dalokat komponált ez a bácsi. A Beautiful Brother of Mine már a harmadik 7 perc feletti szám, amelyik nem zavar. Pedig sokat ismétel benne, de mégis valahogy visz magával. Azt már megértem, hogy a 2. lemez miért került a listára. A Freddie's Dead viszont unalmasan monoton számomra. Na, a Superfly az a fajta funky, amelyik már idegesít engem. Szerencsére az a dal 4 perc alatt van. A Pusherman szövege is érdekes (jó értelemben), és zeneileg sem zavar. Fú, a So in Love durván csöpög a nyáltól, ráadásul legalább 3 perccel hosszabb, mint ameddig még elviselhető. Emiatt nagyon lecsúszott a 2. lemez értékelése is nálam. Az Only You Babe (Single Edit) szintén eléggé idegesít a sok nyávogással (pedig Robert Smithen nevelkedtem, de ez azért nem az elviselhető kategória). A Do Do Wap Is Strong in Here „I'm a black motherfucka" sora miatt kapom csak fel a fejem, egyébként sajnos ez is unalomba fullad. 4 pont marad.

C+ (4)

Full Virgin Listener Achivement; Terrible First Date Achievement