Dönci

Sok mindent elmond rólam vagy a stílusról, hogy a Natural Mystic elejéről azt hittem, hogy a Buffalo Soldier lesz. :D A So Much Things to Say megint csak klasszikus reggae (és mára megtanultam elsőre leírni a stílus nevét – erre is kellett volna valami achievement), valószínűleg a szövegek olyanok, amelyek miatt ilyen népszerű, de az akcentus és a munka miatt nem nagyon tudok azokra figyelni. A The Heathen kiemelkedik a többi közül, valahogy kevésbé érzem monotonnak, ami azért vicces, mert talán abban skandálják a refrént a legtöbbször. A címadó és a Jammin' is tök rendben van, viszont azokat sem tartom különlegesnek. A Wait in Vain viszont egészen kiváló. A Turn Your Lights Down Low is nagyon ügyes, mert kevésbé sablonos reggae, inkább egy popszám, ami miatt kiemelkedik a többi közül (viszont valószínűleg észrevétlen maradna egy Barry White-lemezen, ha nem lenne ez az akcentus mellé). A Three Little Birds akkora sláger, hogy még én is ismerem. Egyébként hangulatos is. :) A One Love / People Get Ready c. dalt meg még az is ismeri, aki nem akarja (bár szerintem jó dolog ismerni). Azt hiszem, eléggé bottom-heavy a cucc. Kap érte hét pontot.

B+ (7)

Lepa

Ezt az albumot is jól ismerem Marleytól, még bakeliten is volt nálam kölcsönbe. Jól indít a Natural Mystickel. A második számban vicces, hogy olyan, mintha azt mondaná, „I'll never forget Norway”, persze „no way” az. Utána se rosszak a számok, főleg a címadó jó. Aztán meg a Jammin'. A Three Little Birds talán a kedvencem erről az albumról, de amióta láttam, mindig a „Legenda vagyok” c. film jut eszembe róla. Nem, a One Love a kedvencem. Jó erős album, simán kapja azt az értékelést, amit a másik is.

A- (8)