Dönci és Lepa

 Amikor elkezdtük hallgatni a Rolling Stone által összeválogatott 500 albumot, még nem sejtettük, hogy blogolni fogunk róla (ez néha érződik is a korai kritikáink minőségén). Amikor elindítottuk a blogot, nem sejtettük, hogy az 500 album után kedvet kapunk az 500 legjobb számhoz is. Amikor pedig már az 500 legjobb számot hallgattuk és kritizáltuk, még mindig nem sejtettük, hogy azután összeállítunk egy saját listát is további 500 albummal. Szóval csak egyik dolog követte a másikat, és most itt állunk: 1500 blogbejegyzés, 4 és fél év és sok száz órányi újonnan  vagy újra meghallgatott zene után véget ér a blog. Vagy nem? A harmadik életszakasza legalábbis biztos lezárul, és most pihenünk egy kicsit.

Addig is, amíg nem jelentkezünk valami újjal, érdemes böngészgetni a régi bejegyzések – mind a Rolling Stone, mind a saját kedvenceink – között. Mi is rengeteg dolgot megismertünk közben és azóta is, és ahogy sokszor elmondtuk, minden nap máshogy állítanánk össze a saját listát, főleg, hogy folyamatosan jönnek ki új és jó zenék napjainkban is. 

Reméljük, hogy sikerült minden olvasónknak új kedvenceket szerezni és ajánlani, illetve hogy nem gázoltunk senki lelki világába olyankor, amikor nekünk nem tetsző albumokat vettünk górcső alá (nyilván az RS500 hallgatása alatt volt inkább ilyen).

Végül pedig nagy köszönet kitartó olvasóinknak és pár kommentelőnknek – a napi egy-két tucat oldalletöltés, heti-havi pár komment nekünk bőven elég volt, hogy ne érezzük olvasatlannak és értelmetlennek a blogot.

További jó hallgatást és olvasást kívánunk minden zenekedvelőnek, és ha folytatjuk a kritizálást valamilyen formában, arról itt biztosan beszámolunk, szóval érdemes néha visszacsekkolni.

Hello, Goodbye!

Ui.: Végezetül persze álljon itt egy-egy dal mindkettőnk kedvenceitől, amelyek az összeállítási dátum után érkeztek, de a listán lett volna a helyük.

Dönci

The Wombats: Cheetah Tongue

Lepa

Nagy volt a kísértés az új Vampire Weekendre, de ők már sokszor voltak, úgyhogy legyen ez:
St. Vincent: Los Ageless