Dönci

A That'll Be the Day és a Peggy Sue tök kellemes. A Words of Love pedig mindenki számára ismerős, az tuti, az Everydayről pedig a Nagy hal című film ugrik be nyilván, ami pedig az egyik legjobb film a világon, tehát kellemes érzet társul hozzá. :) A Not Fade Away is bejön. Bár hasonlóak a dalok, az a jó ebben a stílusban, hogy ha valamelyik nem tetszik, 2 perc múlva úgyis véget ér. :) A Listen to Me és a Heartbeat annyira nem fekszik most. Sőt, a Think It Over sem. Ez már 3 gyenge egyhuzamban. Hm, az It Doesn't Matter Anymore swingje sem annyira működik nálam. Kíváncsi vagyok, ezek vajon egy korszakból valók-e. Azért ez így már 8 perc rosszaság... A Raining in My Heart viszont eléggé ügyes lett. Utána egy pár dal elmúlik a semmibe. A Bo Diddley megint jó. A végén a Wishing nyálas. Nehéz helyzetben vagyok, 6 és 7 pont között mozog az anyag valahol. Az eleje erős hetesről indult, de a végére azért unalmas is egy picit. Legyen hatos, mert magamtól kb. 3 dalt hallgatnék ebből a 20-ból.

B (6)

Rolling Stone Hater Achievement

Lepa

Végre egy szimpla album – és nem is hosszú a számok száma ellenére. A That'll Be the Day és a Peggy Sue kettőse igazán jó kezdés. Az Everyday is tipikus old school r&r sláger. Mai füllel kicsit erőtlenek és lassúak ezek a számok, de akkoriban ez volt az őrült zene. Hát, nagyot fordult a világ. Az Oh Boy híres sláger. Nem emlékszem, kinek a király feldolgozásában ismerem még. A Heartbeat is király. A Think It Over a maga 1:48-as játékidejével már szinte punk, amúgy meg a Beach Boys egyértelmű előfutára. Szeretem ezt a stílust, mert a gyengébb számok is hamar véget érnek. A Rave Ont megint kiemelném. A Raining in My Heartot is ismerem valahonnan,  kicsit karácsonyias a hangszerelése, a szöveg meg inkább őszies. :) A Peggy Sue Got Married (szeretem a más számcímekre utaló számcímeket) és a Bo Diddley se rossz. A dalok korára és úttörő jellegére való tekintettel egy kicsit fölfelé kerekítek.

A- (8)