Lepa

…vagy ezt (folytatás tegnapról). Na igen: én ezzel a lemezzel, történetesen a Laughing With c. zseniális számmal ismertem meg Spektort (Döncinek köszönhetően), és azóta is libabőrös vagyok, ha azt a dalt hallom. Első hallásra megvett kilóra, és azóta se enged. A szövege is nagyon erős, de az énekdallam is nagyon jó a maga oktávugrásaival a „when presented like a genie who does magic like Houdini” résznél. Amúgy meg tele van további fenomenális dalokkal a lemez, az Eet talán az egyik legismertebb és legjobb Spektor-sláger, egyedi szövege pedig folyton csűri-csavarja a kiejtésben „ít”-re végződő szavakat. Utána a szomorkás Blue Lips, a könnyed Folding Chair és a súlyosabb Machine mesterhármasa is kötelező minden valamirevaló zenerajongónak. A Walletet pedig ismét a szövege miatt lehet nagyon szeretni. Imádnivaló előadó, imádnivaló lemez.

Ha csak egy számra van időd: Laughing With

Dönci

Regina Spektort mindenképp érdemes szeretni, mert zseniális megközelítéssel kezeli a dalokat, így a hallgató mindig valami különlegeset kap. A 2009-es lemezén sincs ez másképp. Sokszor okos és elképesztően aranyos dalszövegek váltják egymást: Eet; Blue Lips; Laughing With (ami kábé a legjobb istenes szám evör); Wallet (ami meg a világ legaranyosabb történetét meséli el egy talált pénztárcáról). Máskor pedig a táncolható ritmusok alapozzák meg a hangulatot: Folding Chair (az is mennyire zseniális rímpár, hogy: „I've got a perfect body, but sometimes I forget, / I've got a perfect body, 'cause my eyelashes catch my sweat”); Machine; Two Birds; Dance Anthem of the 80's. Ahogy a listázott dalokból kitűnik, legalább a lemez felét ajánlanám azoknak is, akik csak egy számot szoktak meghallgatni, de ma a Wallet lesz a választottam, mert azt hallgatták meg a Spotify szerint a legkevesebben erről a korongról, pedig...

Ha csak egy számra van időd: Wallet