Lepa
Érdekes év volt ez a 2016-os: két zenészlegenda is eltávozott röviddel az utolsó albuma megjelenése után: Bowie egész pontosan két nappal utána, Cohen pedig szűk három héttel a ma tárgyalt You Want It Darker piacra dobását követően. Érződik is mindkettőn a „mindent beleadok ebbe, mert ki tudja, mennyi van hátra” fíling. Az pedig külön fűszert ad a dolognak, hogy a kezdő-címadó számban még tradicionális zsidó dallamokat és szövegrészt (Hineni) is hallunk. A költőiség, a bibliai utalások és a mélység persze mindig része volt az előadó munkásságának, de talán ezen az albumon vitte (és visz minket) a legmélyebbre. Az öreg mester utolsó tanítása arról, hogyan kell jó zenét csinálni – és ez még a faék egyszerűségű dalokra (pl. Leaving the Table) is igaz. Viszont az első két számot, valamint a Traveling Lightot és az It Seemed the Better Wayt még azok se hagyják ki, akik nagyon sietnek.
Ha csak egy számra van időd: Traveling Light
Dönci
Hát, hősiesen bevallom, annak idején Leonard Cohen halála eléggé megviselt. Emlékszem, épp Placebo-koncertre utaztunk, amikor megtudtam. Nem volt kellemes út. De nem ezért került ez a korong ilyen magasra. Ha valaki ismerkedik a szerzővel, akkor semmiképp se ezzel kezdjen. Inkább a Songs From the Roaddal, mert az kellőképpen rövid és mély. Aki slágereket szeretne hallani, annak se nagyon ajánlom ezt a lemezt. Viszont aki szereti a művészetet (írhattam volna csupa nagybetűvel is), annak kihagyhatatlan és kötelező élmény 36 percet erre a korongra szánni maga előtt tartva a szövegkönyvet. Amikor valaki sok mindent megélt, készen áll a halálra, és mindezt egy albumba sűríti elképesztően költői szövegvilággal és olyan hanggal, amilyennel bárkinek bármit elduruzsolhatna, elolvadna az illető, akkor annál valószínűleg kevés esszenciálisabb, őszintébb és gyönyörűbb korong születhet. Gyakorlatilag a legtökéletesebb megzenésítettvers-csokrot kapjuk evör. Attól az erősen vicckategóriás döntéstől pedig tekintsünk el, hogy Cohen egyetlen Grammyjét posztumusz kapta a címadó dalért a legjobb rockteljesítmény (!) kategóriájában. Köszönjük, Grammy-bizottság! Mivel a mai napon a Steer Your Way borzongatott meg leginkább, azt választom az egyszeri hallgatóknak (aztán újra végighallgatom az egész lemezt).
Ha csak egy számra van időd: Steer Your Way
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.