Lepa

Egy újabb alapvető klasszikus, amit nem ismerek még elejétől végéig. Az intró nem rossz, a Thin Ice még jobb. Az Another Brick... pedig híres dallamokat tartalmaz, jó szám az is. Aztán átmegy egy másik számba, végül visszatér a 2. résszel, amit mindenki ismer. Ennek ellenére nem értem a sikerét, valamiért nem szeretem. A Mother egy egyszerűbb, szinte egygitáros nóta, nekem tetszik, mások unalmasnak tarthatják. Az első lemez második fele már nem annyira fog meg, bár a Goodbye Cruel World szép zárás. Nézzük a második lemezt! A zenei alapmotívum (a „we don't need no education” soré) jó sokszor visszatért már, most éppen a Hey You-ban, egyébként jó szám ez is. Az Is There Anybody Out There megint szép. Amúgy kezdem érteni, miért mondják, hogy ez az album hatott a NOFX-re (Fat Mike is bevallottan szereti), és leginkább a Decline c. számukra. Vannak a Queenre emlékeztető dolgok is, pl. a Run Like Hell hasonlóan kacsintgat a diszkó felé. A The Trial pedig mintha egy musicalből lenne kivágva és beillesztve. Sajna nem tetszik. A végén az Outside the Wall inkább már csak levezetés, de aranyos. Összességében nagyon vegyesek az érzéseim: a jó számok kiemelkedően jók, de van jó pár, ami nem fog meg.

A- (8)

Dönci

Elnézve a dalhosszokat, itt nem lesznek 11 perces elszállások. Amúgy máig nagy hiányosságomnak tartom, hogy ezt a lemezt sem hallottam még soha, és a filmet sem láttam. (Ha eddig nem sikerült, most elvesztettük a 3 követőnket. :D)* Arra meg csak pár éve világítottak rá számomra, hogy a „we don't need no education” ugye nyelvtanilag helytelen kifejezés, és ez is egy költői játék. Hiába, sok pótolnivalóm volt/van. :D Jé, a Mother c. dalt is ismerem. Sőt, a Goodbye Blue Sky is ismerős. Egyébként tök jól egybefolynak a dalok. Nagyon jó kis ívet kerítettek neki. Ugyanakkor a korábban tőlük hallott lemezek szerintem zeneileg előremutatóbbak voltak. A One of My Turns első két perce szerintem zseniális, de érdekes, hogy a beindulástól nem tetszik. A Goodbye Cruel World is hatalmas. Úgy látszik, az elköszönős számok elég jól sikerültek nekik ezen a lemezen. A Hey You is eléggé király (és nem csak a Brick in the Wall-motívum miatt). A Nobody Home is tetszik. Igazából a 2. lemez eddig jobban bejön, mint az első. A Bring the Boys Back Home operás betétje is nagyszerű. A Run Like Hell nem tetszik, semmit nem érzek benne, amit a cím sugallna. Enerváltnak hat inkább. Lehetséges egyébként, hogy a filmmel együtt kell ezt hallgatni, sőt, az is lehet, hogy csak az elvárásaim nőttek meg a lemezzel kapcsolatban, mert mindenki isteníti a filmet, mindenesetre ma nálam hét pontot ért a produkció.

B+ (7)

* A hallgatás óta már 4 követőnk van. Ezúton is köszönjük nekik a figyelmet. ;)